World of Matt

Történetem nem valami vidám .Először is elmondom hogy egy fiúról fog szólni, akit Matt-nek hívnak.A sors nem nagyon kedvezett neki.Anyja meghalt
amikor született.Apja neveli,ugyanúgy él mint a többi vele egykorú gyerek.Barna hajú és szemű,alacsony termetű.Mivel még kicsi nem fogja fel hogy  nincs 
vele édesanyja és nem is lesz,persze valahol tudat alatt érzi.Anyukára minden gyereknek szüksége van így neki is.Óvodába jár,vannak barátai sokan szeretik.
Inkább visszahúzódó,csendes,kedves természetű.Barátságos nem szokott verekedni,kiabálni.Pár év múlva bekerül az iskolába.Élete megváltozik,újabb barátokat
kell szereznie.Jól tanul,szorgalmas és a magatartásával sincsen gond.Apja,Tom hordja iskolába mielőtt munkába megy.Matt-nek feltűnik hogy más gyerekeket,
osztálytársait édesanyjuk hordja iskolába,s mikor hazamegy apja látja szomorú,elgondolkodó arcát.Megkérdezi tőle:
-Mi a baj?Talán rossz jegyet kaptál?
Matt pár perces hallgatás után megszólal:-Hol van anya?Miért nincs itt?
Tom nagyot sóhajt majd megkéri fiát üljön le,s megszólal:
-Tudtam,elfog jönni ez a pillanat ,de nem gondoltam hogy ilyen hamar.Tudod nagyon nehéz erről 
beszélnem,és remélem megérted elvégre már 13 éves vagy.Szóval, amikor megtudtuk édesanyáddal hogy te leszel,mindketten nagyon boldogot voltunk,hogy lesz 
egy fiúnk.Teltek a hónapok és megvettünk mindent ami csak kellett.Neked volt a legboldogabb édesanyád.Mindenkinél jobban szeretett és akart téged.
De mikor születtél komplikációk léptek fel,és az orvosoknak választaniuk kellett hogy téged vagy őt mentsék meg.Megkérdezték tőle mire azt felelte:
-Semmi mással ne foglalkozzanak csak a fiam életével és egészségével,még ha meg is kell halnom.Mondják meg a férjemnek hogy szeretem és hogy vigyázzon 
a fiúnkra.
Ez volt az utolsó mondata.Majd te egészségesen megszülettél  ő pedig.... meghalt.-/ekkor már alig bírt megszólalni,könnyek lepték el a szemét./
Matt sírni kezdett majd odament apjához és megölelte.Mikor csillapodtak a kedélyek megkérte hogy meséljen még anyjáról.
Így folytatta:
-Gyönyörű nő volt és jó ember.Kedves mindig jobban szeretett adni mint kapni.Akin csak tudott segített.Ezért szerettem bele.
-Van róla fénykép?
-Persze,a lakatos szekrényben van.
Ettől a pillanattól fogva, Matt mindent megértett és apjával az egész napot azzal töltötték  hogy anyjáról beszéltek és képeket néztek.
Itt még nincsen vége,mert mikor Matt betöltötte a 18-at apja meghalt.Egyedül maradt,innentől  magát kellett eltartania.Nehéz volt ez neki és azt hitte nem
bírja tovább.De akkor,egyik nap megismert egy lányt.Szőke hajú,kék szemű,vékony,alacsony kedves lány volt kicsit emlékeztette az édesanyjára.Első látásra 
beleszeretett.Elkezdtek többet találkozni,megismerkedni.A lánynak Marie-nek,nagyon tetszett Matt,így az érzelmek kölcsönösek voltak.Egy év ismerkedés és együttlét 
után, Matt megkérte Marie kezét,összeházasodtak.Ettől a perctől Matt végre boldogan élt.Igazi családja lett,született egy lánya és egy fia.Azóta is boldogan 
élnek.Ha nem hiszed látogass el hozzájuk.

Small,story from the friends.

Egyszer volt egy lány.Szofinak hívták.12 éves.Nagyon kedves és jó.Sok a barátja.Mindenki szereti.Táncolni jár Kedden és Csütörtökön.Jó tanuló.Egy szép házban él szüleivel,mamájával és két tesójával.A házban  3 szoba,egy konyha,egy ebédlő,egy WC és egy fürdő van.Nem voltak gazdagok,de nem éltek rosszul.Ami a legfontosabb mindig szerették egymást  a néhai összezördülések ellenére is.Szofinak volt egy öccse aki  3 évvel fiatalabb nála, és egy bátya aki 2 évvel idősebb.Nem rég költöztek új házba.a szomszédban lakott egy család ahol 3 gyerek volt. Abból kettő lány és egy fiú.A legidősebb lány volt mégpedig 9 éves és Mandy-nek hívták.Ketten nagyon jóban lettek,és minden nap beszéltek egymással.Mandy is jó tanuló volt,

s sokban hasonlított Szofira.Kialakult saját kis találka helyük ahol minden nap csöveztek,mindent megbeszéltek,s elújságolták mi volt az iskolában,ugyanis nem jártak egy suliba.Ez a barátság éveken keresztül így ment.Nagyon sokat jártak át egymáshoz,ott alvások,pizsibulik,minden volt ami csak létezett.Úgy ismerték egymást mint saját magukat.

Mindketten jóra ösztönözték egymást.Naplót írtak,olvastak.Ezek az olvasások általában úgy történtek hogy átmentek a másikhoz és egymás mellett olvastak.Persze volt itt nevetgélés,nem kell ezt szó szerint venni.

Együtt mentek könyvtárba,különféle programokra és a Csángóra is.Mikor a Csángóra mentek együtt,akkor kb. mindig hajnali 3-4 körül értek haza.Volt egy banya aki mindig beszólogatott nekik meg mindig zavargatta  őket,és mikor jöttek haza hajnalban becsengettek és elszaladtak.Csináltak még pár ilyen hülyeséget.Együtt vették meg Mandy első bársony cipőjét,együtt csináltak karácsonyi ajándékot.Mindent amit csak lehetett.Eltelt pár, Szofi most 15 éves és kiderült  hogy elköltöznek.El is költöztek egy másik városba.Mindkettejüknek nagyon furcsa volt hogy nem lehetett csak úgy átszaladni a szomszédba,így is sűrűn találkoztak.Legalább heti egyszer de volt hogy kétszer is.Szofi még onnan is bejárt táncra,és mivel itt járt iskolába szinte egész napját bent töltötte. Mandy többször is volt náluk aludni.Még mindig nagyon elvoltak együtt,a távolság ennek nem szabott határt.Telt az idő és innen is elköltöztek,de most messzebbre.Szofinak sikerült beilleszkedni,barátokat találni,persze a régiket sem felejtette el.Most 16 éves.A sok költözés,és új környezet nem változtatott rajta.Még mindig sokat olvas,blogot és naplót vezet,tanul.Megtanult angolul és a németet is kóstolgatja.Egy igazi kis csoda.Ha nem kiszed keresd meg facebook-on és kérdezd meg....

*MEGTÖRTÉNT ESET

In a new school.

Egyszer egy napon,mikor  eljött a tavasz ,új iskolába kerültem.Nagyon féltem hogy ott nem lesznek barátaim és hogy egyedül leszek.
Mikor bementem a gyomrom görcsbe rándult.Anyukám ott volt velem de akkor is nagyon idegen volt nekem az a hely.Szembe jöttek 
gyerekek és nagyon néztek mert még nem láttad engem ott.Ők már össze voltak szokva.A 7.a osztályba kerültem.Anyukámmal megkerestük 
az osztályfőnökömet,aki oda hívott pár lányt.Megbízta őket hogy segítsenek nekem beilleszkedni,így anyukám elment.Először mindenki odajött,
hogy megkérdezzék a nevemet,és megvizsgáljanak közelebbről.Mindent megmutattak a WC-t,az osztály termet,és minden egyéb olyan helyet ahol
óráink lesznek.Örültem hogy nem fogok eltévedni.Majd eltelt az első napom.Mikor hazaértem 
anyukám kérdezte:-Na,milyen volt az első napod?Tetszik az iskola?
Mire feleltem:Jó volt nagyon,és tetszik.(Feltett még pár ilyen általános kérdést majd mentem tanulni,mert nem akartam hogy eleve rossz benyomást tegyek.
Másnap is ilyen gondosak voltak velem.Egy-két hét után kezdtek kialakulni a kapcsolataim.Lettek barátaim,és mindenkivel jóban voltam nagyjából.Persze 
nem mindenki volt szimpatikus,de velük is kedves voltam.A másik iskolában megtanultam hogy egyébként sem lehet első látásra elítélni valakit.
Ekkora nagyjából beilleszkedtem és ezt észrevették az osztálytársaim is.Most már úgy bántak velem mint a többiekkel a fiúk ugyanúgy piszkáltak mint a  
többi lányt,de a lányok kiálltak mellettem.Nagyon bírtam az osztályt és éreztem, befogadtam engem.Két igaz barátnőm lett akikkel töltöm napjaimat,Alice és Bella.Nagyon szeretem őket.Sulin kívül is szoktunk találkozni,bulizni.Nagyon sokban hasonlítunk.Hárman vagyunk egyek ha valamelyikünk nem lenne tuti 
nem lennénk ilyen egészek.Mindent megosztunk egymással.Az osztályban mi vagyunk a legmenőbb lányok mert vannak a nagyon jók vagyis lúzerek meg a .......
ezt inkább hadjuk.Nem vagyok egy fényes tanuló de rossz sem.Igyekszem de azért szerintem mindenki jobban szeret bulizni mint tanulni.Ez az én történetem az új suliról.

*TANÁCS:Ha új suliba mész ne félj.Inkább légy kedves persze önmagad és kezdeményezz.Meglátod hamar lesznek új barátaid,de  régieket sem kell elfelejtened.

Mandy ♪ ×××

Alice naplója

Kedves naplóm.

Nagyon jó napom volt ma,a suliban.Kezdődött reggel.Beértem, barátnőm Mandy már ott várt a suli előtt.Odaértem majd átmentünk a kis boltba kajáért.Bementünk a suliba és mindenhol kerestük Avril-t.Mivel nem biciklivel jött nem láttuk a bicóját ott, bementünk.Már 8:55 volt de sehol sem találtuk mikor szembe jött  Aladin és Zozi.Mondták hogy Avril fent van felmentünk és nagyon leb*****k hogy hol volt.Persze ebből nem lett harag ez mindennapos.Mandy bocsánatot kért Avril-től mert tegnap kicsit ordibált vele,majd becsengettek és mivel nekem nem volt első órám beültem az ő órájukra.Ott nem csináltam semmit csak néztem mit magyaráz nekik a tanár,majd második harmadik órában korizni mentünk.De mivel Én és Mandy nívósak vagyunk nem lehettünk Avril-el mert ő nem nívós.Mikorra odaértünk Mandy kitalálta hogy nem jön fel a pályára.Na akkor kiba****tt mérges lettem,mert menjek  fel egyedül vagy mi?Felmentem de minden körnél megálltam könyörögni neki hogy jöjjön fel,de ha ő egyszer eldönt valamit azt már senki nem változtatja meg és még nekem sem mindig sikerül.Mentünk pár kört nem sokat mert gyorsan eltelt az idő és elindultunk vissza,nagyon mérges voltam Mandy-re ezért  lökdöstem és mindig bele a sárba.Erre mérges lett és megfogta a karom  majd beleugrott a legközelebbi pocsolyába.Csupa víz lett a nadrágom,de engem sem kellett félteni én is beleugrottam és ő is vizes lett.Ez teljesen így ment félútig.Utána már együtt nevettünk a járókelőkön. Visszaértünk a suliba majd felmentünk a büfébe.Vettünk colát meg csokit, és megkerestük Avril-t.Magyar volt a következő óránk.Ott kaptam egy karót, Mandy és Avril pedig kettest.Álltalában minden szünetben Aladin-nal és  Zozi-val voltunk.Zozi előszeretettel csapkodja Avril seggét.Mi pedig Aladin-ét.Persze ez oda-vissza játék úgy hogy mi is kaptunk.Majd osztályfőnöki óra jött,ott nem volt most semmi vicces mivel nem ülhettünk össze.Történelemre tanultam így tudtam az anyagot,de nem hívott ki  felelni.Nem mertem jelentkezni mikor az új anyagot vettünk csak magamban mondogattam.Mandy persze hallotta és jelentkezett,és többségében jók voltak.Ekkor nagyon dühös voltam rá. Aladin <3

Alice.2016.02.06./Szerda/

16-year-girl's diary

Egyszer valamikor mikor még a gyereket a gólya hozta.....elmentem sétálni.Nyári nap volt és ilyenkor nagyon szerettem mászkálni.Virágokat szedtem, dalolgattam és élveztem a nyári szellő érintését.Általában 2-3 órát töltöttem odakint de a mai sétám kicsit elhúzódott.Kullogtam-ballagtam mikor egy ideje már figyelt engem egy fiú.Nézett,de nem tudtam elképzelni mi lehet olyan érdekes.Egy idő után odajött és megkérdezte.:
Josh:-Hogy hívnak?
Bella:-Bella.Téged?
Josh:-Josh.Szép neved van.
Bella:-Köszönöm.Miért néztél ilyen sokáig?
Josh:-Nagyon jó nézni hogy mennyire elvagy idekint,és mennyire élvezed a természetet.
Bella:-Hát .....igen.Szeretem az állatokat és a virágokat.Minden nap kiszoktam jönni,de még nem láttalak itt.
Josh:-Most költöztünk ide,egy hete.Bentről minden nap figyeltelek,és hát...mit mondjak nagyon tetszett amit csináltál.
Bella:-Most mennem kell..holnap  találkozunk ha te is úgy szeretnéd.
Majd bejöttem...de még be se értem az ajtón már vártam a holnapot hogy találkozzak Josh-al. Egy iskolába jártunk de nem egy osztályba,és......... nem volt egy jó hírneve,mert mindenkivel köcsög volt és sokat feleselt,de velem kedves volt és ez nagyon megtetszett.Másnap mikor kimentem  már ott volt és egy virágot szorongatott a kezében.Gyönyörű volt, mármint a virág.Egy piros tulipán volt.Odamentem és leültem mellé,s így szóltam.
Bella:-Hát eljöttél.
Josh:-Ki nem hagytam volna.
Bella:-Gyönyörű virág,honnan szedted...??
Josh:-Nem olyan gyönyörű mint te....egyébként neked hoztam.
Bella:-Nekem??......hát....köszönöm.És miért kapok én virágot TŐLED??
Josh:-Megláttam és te jutottál róla eszembe..
Bella:-Kedves...de most mennem kell.... 
Josh:-Megölelhetlek??
Bella:-Hát ha szeretnéd...
Majd bementem...ezután kezdtünk egyre többet találkozni és beleszerettem.Pár hétre rá elterjedt a hír az iskolában hogy együtt járunk.Mindenki engem kérdezgetett,persze én ezekre nem mondtam semmit,mert nem szeretek pletykálni és egyébként sincsen semmi közük hozzá.Mindenki gondoljon amit akar.Ennyi.Mivel minden nap oda jártunk az lett a mi közös helyünk.*Nem volt nagy valami csak egy kis rét szerű.Egy fa volt s egy hinta és még rengeteg gyönyörű virág,melyből minden nap kaptam egyet Josh-tól.*Kijártuk a gimit,s egyetemre mentünk.Mivel én jól tanultam ezért nem kerülhettünk egy iskolába,de minden délután  találkoztunk.Egyik délután átjött hozzánk a szüleim dolgoztak.Általában minden délután.Az egész délutánt a szobámban töltöttük és nagyon jól elvoltunk.Többet nem árulhatok el erről.Ezért itt most egy kis rész kihagyunk......................................mikor a szüleim hazaértek Josh velünk vacsorázott.A szüleim nagyon kedvelték mivel tudták hogy nem olyan mint amilyennek elmondják.
Ő álmaim lovagja.....
Bella.2015.03.16.(Péntek)

True,short,lover,story

Egyszer volt egy leány aki kedves,okos,barátságos volt.Szeretett ismerkedni ezért sok barátja volt.Egykor egy nyári napon nyaralni ment amikor meglátott egy srácot.A fiú vele egy idős ,barna hajú,kicsit félénk,ám kedves .Persze Avril-nek mert így hívták a csajt megtetszett hogy a fiú utána leselkedik.Eltelt egy kis idő  és megmerték szólítani egymást,mindketten nagyon zavarba jöttek.Meséltek magukról,majd sétálgattak egy utcában.Amit az utcáról tudni kell egy kis utca volt mert egyébként a falu sem volt nagy ahol voltak.A srác is csak nyaralni volt ott.Több nap is eltelt,és minden nap beszélgettek.Ahogy tényleg kezdték megismerni egymást,jött a szerelem.Gyönyörű napok voltak ezek de ez nem tartott örökké hiszen a vakációnak vége lett.Mielőtt a lánynak el kellett indulnia hazafelé elköszönt Deni-től.Csalódottak lettek mert tudták hogy egyszer el kell búcsúzniuk ,de nem hitték hogy ez ilyen gyorsan eljön.Mikor a végső ölelések jöttek a Deni odahajolt és Avril fülébe súgta könnyes szemmel:-Szeretlek...... és megcsókolta.Jelentős pillanat volt mindkettejük életében szomorú,boldog s felejthetetlen is egyben.Pár hónap után kapcsolatuknak vége lett,mert mindenki tudja hogy a távkapcsolatok nem működnek hosszú távon.Nem beszéltek napok óta, majd a napokból hetek lettek,a hetekből hónapok,de ők folyton csak egymásra gondoltak.Avril egyet gondolt s ráírt a srácra.Deni ennek nagyon megörült mert sokat gondolt rá,de nem mert kezdeményezni.Azóta is beszélnek és kapcsolatuk kezd újra felelevenülni.A gondolat hogy újra láthatják egymást nagyon boldoggá teszi őket.Talán ez egy örök szerelem,ami nem múlik és kibírja a távolságot is.Történetem ezzel véget ért.Tanulság ha igazán szeretsz valakit és ő is szeret téged ne engedd csak úgy elveszni az egészet,mert  addig van remény, amíg szerelem van.

*MEGTÖRTÉNT ESET 

Ariana life.

Egyszer egy szép napon egy iskolába/ha már az iskolában nem is lehet szép nap xd/  érkezett egy új lány,Ariana. Senki sem ment oda hozzá.Szegény minden napját egyedül töltötte magányban,csendesen.A "menők" vagyis akik azoknak tartják magukat még ki is nevették,de Ariana nem szólt semmit csak csendben tovább ment.Így teltek-múltak napjai.Egyébként kedves,jó lány volt aki sokat olvasott és mindig szorgalmas volt.Persze voltak néha merész húzásai például kipróbálta a cigit vagy épp a piát de ezekre nem szokott rá.Egyik nap különösen jól ébredt valahogy érezte hogy ez az ő napja lesz.Mikor beért az iskolába nem történt semmi érdekes,egészen a harmadik szünetig amikor is belebotlott egy nagyon jóképű srácba.A fiút Nate-nek hívták.Nate nem nevette ki Arianát,igazából inkább megszerette volna ismerni közelebbről.Viszont mikor megakarta kérdezni hogy látják-e még egymást becsengettek.Mindketten mentek órára,de mikor vége lett az összes órájuknak Nate hazakísérte a lányt.Ezután több délutánt is együtt töltöttek  és Ari nem volt egyedül az iskolában sem,végre úgy érezte van valaki aki mellette van.Ám nem csak ez az érzés kavargott benne hanem a szerelem is.:$Másnap mikor találkoztak Adriana próbált célozni de mivel a fiú nem mert lépni ,ezért úgy tett mintha nem értette volna.A lány nagyon szomorú lett és otthagyta.Nate másnap megkereste majd így szólt:Nem akartalak megbántani,csak ........
Adriana:Csak.........?

Nate:féltem.... :$
Ariana:mitől?? :(
Nate:Ettől.....(majd odahajolt és megcsókolta :$)

Onnantól fogva együtt jártak és Ariana nem volt többet egyedül.Még most is együtt vannak ha nem jött egy r***nc :)))))) 

Ariana

Nate

Small, true story.

Egyszer egy gyönyörűséges téli napon történt hogy csengettek!El nem tudtuk képzelni hogy ki lehet az ,

amikor kinyitottuk egy lány állt a ház előtt és kicsit messzebb egy fiú.Elnézést kértek a zavarásért és mondták hogy ők költöztek a szomszéd házba.Megkérdezték hogy szeretnénk-e kimenni velük játszani a friss hóba.

Mi persze hogy igent mondtunk mert szerettünk játszani és egyébként is jó ismerkedni.Nagyon elvoltunk 

és mikor eljött az idő hogy anyukám szólt hogy menjünk be akkor már nagyon össze voltunk szokva.

Utána többször is voltunk kint játszani majd jött a Tavasz s vele a jó idő.Ettől fogva minden nap kimentünk játszani beszélgetni,mert rájöttünk hogy nagyon bírjuk egymás fejét.Mikor eljött a nyár többször is aludtunk egymásnál persze ilyenkor minden a nevetésünktől zengett.Megéltünk egy csomó örömöt,bánatot és persze balhét együtt.Még a ballagásán is ott voltam,mert a lány,Alona idősebb volt nálam három évvel.Persze a barátságunkban ez nem volt észlelhető.Ez így ment  több éven keresztül míg egy szomorú napon (életem legrosszabb napján) Alona mondta remegő hangon hogy beszélnünk kell sürgősen.Kimentem megölelt majd könny csordult ki a szeméből.Kérdeztem mi a baj.Mire azt felelte hogy elköltöznek,mondtam neki hogy nem baj majd meglátogatjuk egymást.Ekkor kiderült hogy nem közelre fog költözni.Mikor ezt meghallottam már én is elkezdtem sírni.Aztán teltek-múltak a napok és eljött a költözés ideje.Akkor és ott abban a szent pillanatban megfogadtuk hogy soha nem fogjuk elfelejteni egymást akármi is történjen mindig  meglátogatjuk egymást és majd küldünk levelet egymásnak.Elment.Nagyon elkeseredtem hogy egyedül maradok persze a suliban voltak barátaim.Majd mi is elköltöztünk,a város másik felére.Ez nekem nem volt rossz mert semmi nem kötött már oda és Alonátol sem kerültem távolabb.Mikor már be illeszkedtünk ide egyszer,kimentem megnézni a postát,hátha jött levél vagy valami.Mikor kinyitottam a postaládát kivettem egy levelet amire az én nevem volt írva.Samantha Bernal.Nagyon megörültem mert nem sűrűn kapok levelet de akkor volt ám a nagy öröm mikor megnéztem kitől jött.Feladó:Arona Robb.Ekkor majd szétdurrantam a boldogságtól.Ekkor pont Karácsony előtt volt és a levélben egy üdvözlő lap volt,Aronától :$ Azóta már eltelt pár év. És még mindig,minden nap beszélek vele.Sőt nálunk is alszik ha éppen erre jár.Úgy érzem ez tényleg igazi barátság ami a legnehezebb próbákat is kibírta  és még mindig kibírja.Ha egy barátság igazi a távolság nem számít. 

Arona Robb

Samantha Bernal/Én/

Sziasztok.

Sziasztok!

Gondoltam, bemutatkozom. Mandy vagyok, illetve ez a blogger nevem. Oldalt olvashatjátok, miről szól a blog, igyekszem rendszeresen hozni a sztorikat, ahogy időm engedi. Nézz körül, jó olvasást és szórakozást!
                                                                                                                                                  Mandy♫