Drága Olvasóim!
Bocsánat a sok késésért, meghoztam az új részt.Nincs +1, de ez felér kábé három sztorival.De ettől függetlenül, lehet, hogy hozok valami kis pluszt.Kaptam két új kritikát, amik hamarosan megtekinthetők lesznek, a szokásos fülben.És wow*-* 8 követő.Nagy szépen köszönöm Nektek, imádni valóak vagytok!Ne lepődjetek meg, ha más név lesz a bejegyzés alatt, mert névváltoztatást fogok végre hajtani, de majd meglátjátok!Remélem tetszeni fog, ez a történet.Én imádom.Kérlek titeket, hogy aki elolvasta ikszelje be a bejegyzés alatt, hogy "Olvastam".Nagyon örülnék a kommenteknek is, hogy tudjam tetszett-e.Remélem, megléptek egy-két komival.Na, de nem is húzom tovább a szót.
Jó olvasást!
.jpg)
-Lisa!!? Lisa ébresztő, egy óra múlva indul a vonatod.-szólt apa a konyhából.
-Kelek már.-ezzel nagy nehezen kikeltem az ágyból és szememet törölgettem, hogy eltűnjön belőle, a reggeli homály.Még mindig nem tudom elhinni.Párisba megyek,én Elisa Horan, elutazom álmaim városába.Felvettek a táncos suliba.Olyan, mint egy álom.Egy álom, ami valóra fog válni.Hálás vagyok a
szüleimnek,akik mindig mellettem voltak, mikor felakartam adni és mindenkinek aki segített e cél elérésében.Gondolataim szárnyalásából, apukám, kissé feszült hangja rántott ki.
-Lisa!!!!Vissza aludtál?Nem szólók többször.
-Már öltözök, mindjárt készen vagyok.-ezzel magamra kaptam egy fekete,mély ülepű gatyát,egy fekete 'I ♥ Dance" feliratú, félvállas pólót, lábamra, pedig fehér,kövekkel kirakott cipőmet húztam.Szőke hajam összefogtam, arcomra alapozót kentem fel,majd egy kis púdert.Szemem szokásomhoz híven, kihúztam, majd egy kis szempilla spirált csempésztem fel.Felkaptam a kedvenc Eiffel tornyos nyakláncomat, a telefonomat, majd a bőröndömet, és lerohantam Apáékhoz.Anya már megterített a reggelihez.Frissen sült,még forró Girellá-t ettünk, mivel ez a kedvencem.Láttam Anyán, hogy mondani akar valamit,és sejtéseim szerint eljött a búcsú ideje.
-Lisa drágám, tudod, hogy nagyon szeretünk és ide bármikor visszajöhetsz.Ha esetleg nem tetszene az iskola,vagy nem jönnél ki a többiekkel, csak gyere haza.-folytatta volna Anya, de közbe vágtam.
-Anyu!Nem tántorodok vissza.Ilyen lehetőséget csak egyszer kapok.Ez az álmom.Tetszeni fog, nyugi.És egyébként sem barátkozni megyek oda!!- kicsit magasabbra vettem a hangnemet, így csend következett be.
-Ki kér még egy falatot?- próbálkozott Apa, a csend megtörésével,sikertelenül.
-Sajnálom.Nem akartam kiabálni,de megleszek.Nem kell ennyire aggódnod.Minden megfogok tenni, és nem nem adom majd fel, az első akadálynál.-próbáltam hitegetni Anyut, mert nem szeretnék haragban elválni.Azt hiszem sikerrel jártam, édesanyám arcán felcsillant egy mosoly, majd apáén is.Nem maradhattam ki a sorból, így csatlakoztam.
A falra néztem,ahol az óra volt.Majd rájöttem, hogy indulnunk kell.Szóltam Apának, mert ő visz ki a reptérre.Megöleltem, megpusziltam Anyuci-t.Tőle a legnehezebb elbúcsúzni.Elhatároztam, hogy gyors búcsú lesz, de nem ment.Csak percekkel később engedtük el egymást.Utána gyorsan arrébb is álltam, nehogy újra egymásra boruljunk.Felmentem az emeletre, és elköszöntem öcsémtől.Korán volt még, így Eliot-tot, az ágyában szundikálva találtam.Hatalmas puszit nyomtam arcára,megsimogattam, puha kis arcocskáját, és elindultam lefelé.Lent,már várt Apa.Amíg fent voltam, berakta a kocsiba a bőröndöt.Beültünk a kocsiba, majd onnan integettem, ajtóban álló Anyukámnak.Beindult az autó,majd lassan elindultunk.Láttam, hogy Anya szeméből könnycsepp gördült ki, de ahogy haladtunk,eltűnt, így az fájdalmas érzés csillapodott és egyre csak kezdett elterjedni testemben, az izgatottság.
Teljesen hatalmába kerített.Nem tudtam másra gondolni, hogy az éjszakámat már Párizsban fogom tölteni.Megérkeztünk a reptérre.Apa kiszállj, kivette a csomagot,majd ideadta nekem.Láttam rajta, hogy majdnem könnyezik, de büszkesége miatt visszafojtotta.
-Hát eljött az idő.Hiányozni fogsz Apa.Nagyon hiá.....-folytattam volna,de a torkomba egyre csak növekvő gombóc megakadályozta.
-Te is nekem.Nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád.Büszke vagyok,
hogy az én lányom, küzdött azért, hogy elérje a célját, és sikerrel járt.Tudom, hogy helyt fogsz állni, mert erős vagy.Vigyázz magadra.
-Kedves Utasaink.A Párizsba induló járatra, kezdjék el a beszállást.
-Indulnom kell.Szeretlek Apa.Szia.-ezzel elindultam az ajtó felé, de még egy utolsó pillantást vetettem Apára.
Elvették a jegyemet, majd bementem és elfoglaltam a helyemet.Amint felszálltunk, elővettem a zenelejátszómat, majd indítottam egy zenét.Nem néztem meg, hogy mi lesz az, csak rányomtam.
Kellemes meglepetés ként Natalia és LMFAO hangja csendült fel, egy igen táncolható számmal.
"Champagne showers
Champagne showers
We pop pop pop it in the club
We light it up 80 hour, 80 hour
Let the party rock!"
Szívem szerint ott, nyomban, ropni kezdtem volna, de kénytelen voltam visszafogni magamat.Amikor meghallok egy zenét, egyből megmozdul bennem valami,érzem, hogy táncolnom kell.Eggyé akarok válni a zenével.Imádom ezt az érzést.Egyszerűen felülmúlhatatlan."Táncos szív, táncos lélek, táncos leszek amíg élek." Szerintem én azért születtem, hogy táncoljak.Biztos vagyok benne.
•••
-Hölgyem.Hölgyem!-szólított egy lágy, női hang.
-Igen? Mi történt?-mondtam kicsit zavarodottan.
-Megérkeztünk.Végállomás.
-Úgy érti, Párizsban vagyunk?-A nő kuncogott egyet, majd eltűnt.
Te jó ég!Ezek szerint végig aludtam az egész utat.Gyorsan össze szedtem magam, és a cuccaimat.
Megnéztem megvan-e minden holmim, és leszálltam a gépről.Már maga a reptér is gyönyörű volt.
Bementem az Aulába, majd pár percig, csak nézelődtem.Annyira szép volt minden.Az egész hely, aranyszínben pompázott.Kinézelődtem magam, és készítettem pár képet,majd hívtam egy taxit.Mire kiértem már meg érkezett az autó.Külseje fekete volt, és sárga csíkok voltak rajta.Belseje szintén fekete volt,az ülés bársonyból,és az egésznek kürtöskalács illata volt.Az utcák zsúfoltak voltak,tele s tele emberekkel.
-Hölgyem megérkeztünk.-szólt a taxis.Kifizettem, majd kiszálltam.Először egy hotelben szállok meg, majd keresek egy albérletet.Bementem az említett, Paris Moa hotelba.Itt is, mint a pályaudvaron, arany és fehér színben pompázott minden.A falak fehérek, néhol, a város nevezetességeinek festményével.Jobbra volt egy étterem szerű, balra pedig, a lépcső mellette a liftek,majd a mosdó.Szemben velem,pedig a recepció.Odamentem,majd elkértem szobám kulcsait.A 23-as szobát kaptam a harmadikon.Odaadták a kulcsokat,megköszöntem a hölgy kedvességét, majd a lifthez igyekeztem.Nem voltam egyedül,egy idős hölgy, és egy fiatal házaspár is beszállt.Felértünk a harmadikra, majd balra kellett menni a hosszú folyosón, hogy a szobámhoz érjek.Tizenkilenc,huszonegy, huszonhárom.Ezzel meg is találtam a szobámat.Beletettem a zárba a kulcsot,elfordítottam, majd kitártam az ajtót.A látvány ami fogadott, egyszerűen leírhatatlan.Becsuktam magam mögött az ajtót, és beljebb léptem.Velem szemben volt egy kanapé,és tv.Balra, és jobb oldalamon egy-egy ajtó.A bal kezemnél lévő a hálóhoz vezetett.Bent egy francia ágy,két oldalán éjjeli szekrények,fölötte olvasó lámpa,balra tőle szekrények.A jobb kezemnél lévő ajtó, egyenesen a fürdőbe juttatott.Beljebb lépve, egy hatalmas káddal találtam szembe magam,mellette egy zuhanyzófülke és egy pipere helység ékeskedett. Innen kilépve,a nappali felé vettem az irányt,ott balra a konyha felé.Az egész csodaszép volt.Nem véletlenül öt csillagos hotel.Az emberek pedig, nagyon aranyosak.Kipakoltam,majd egyenesen a fürdő felé vettem az irányt, és vettem egy gyors zuhanyt.Felöltöztem, majd lementem kajálni.Már késő délután volt így nem szerettem volna messzire menni, így csak a környéket fedeztem fel.
Másfél óra séta után, visszamentem.Amint átöltöztem, az ágyhoz rohantam,talán fél percbe sem telt, s már aludtam is.
Reggel, kilenc körül felkeltem,lezuhanyoztam,majd felöltöztem.Egy kék,szaggatott farmert vettem fel, hozzá pedig citromsárga,selyem anyagú felsőmet és szürke telitalpú szandálom.Felkaptam fontosabb cuccaimat, ezek között a fényképezőgépet.Bejártam a várost, megnéztem a nevezetességeket.Nevezetességről jut
eszembe.Jártam az Eiffel toronynál is.Élőben teljesen más, sokkal nagyobb, mint a képeket.És sokkal káprázatosabb is.Több tucat fényképet készítettem.Ez a nap is eltelt, és már nagyon sok mindent láttam a városból.Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok.Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire elbűvölő ez a hely.Este beszéltem Apáékkal.Már nagyon hiányzott a hangjuk,és a lényük.Kifaggattak ám rendesen, szülőkhöz híven.Elköszöntem tőlük,majd lefekvés előtt, átküldtem nekik pár képet.Lecsuktam laptopom tetejét, majd eltettem magamat másnapra.
Az ébresztő csörgésére ébredtem.A nap még csak ekkor kezdett felkelni, így korán volt.Kikeltem a pihe-puha, meleg ágyacskából és főztem egy kávét,majd még egyet.Megittam mindkettőt, s már kevésbé fáradtan, felöltöztem.Nem volt kedvem kiöltözni.Fekete cicanadrágot kaptam magamra, rózsaszín pólót, -melyen egy maci volt- és barna mamusz szerű lábbelimet.Felnyitottam a laptopomat, majd albérletet kerestem, de egyik sem volt számomra megfelelő, így abba hagytam a keresést, és bementem az iskolába.Kívül fehér falak, ugyanilyen színben pompázó ablakokkal.Belül egy hatalmas helység fogadott,amely nem éppen egy iskola kinézetére hasonlított.Balra , egy portást véltem felfedezni, odamentem.
-Jó napot.
-Elisa Horan-hez van szerencsém?- szólt hozzám kérdően.
-Igen, de maradjunk a Lisa-nál.Az Elisa-t nem szeretem.-vettem kicsit barátságosabbra a hangnememet.
-Jöjjön, körbe vezetem.-majd követni kezdtem.
Néhány kanyar, és pár perc séta után egy széles folyosóhoz érkeztünk, ami tele volt ajtókkal.Innen-onnan hangokat lehetett hallani.Az ajtókon felíratok voltak, különböző csoportok neveivel.Benéztünk egyes termekbe, ahol éppen órák volt.Fantasztikus az egész.Balerinák,Társas táncosok,Aerobikosok, és még több tucat más táncos.Mind egy helyen, egy cél érdekében.Megkerestem a saját termemet, Hip-Hop felirattal, de több szakra jelentkeztem.Így más termekben, más csoporttal is táncolhattam.Bementem életem első próbájára.Az oktató beszámolt, a szívem egyre hevesebben kezdett zihálni, majd elindult a zene.Mindenki egyszerre mozgott,mintha egymás árnyékai lettek volna.Hihetetlen.És én ide tartozom, hozzájuk.Itt mindenki profi,eltökélt,és vidám.
•••
Gyorsan teltek a napok,hetek, majd a hónapok.Egyre jobban beilleszkedtem.Megkaptam az első kupámat, a suliban.Barátokat szereztem.Már egy éve élek itt.Csak egyszer voltam otthon ez idő alatt.Nagyon imádok itt mindent, de ettől függetlenül nagyon hiányzik a családom.
Eltelt egy év, eljött az idő.A sorsdöntő pillanat, elbukok, vagy híres táncos leszek.A félelem,izgalom és a kétség uralkodik fölöttem.Elfolyt engem.Sírni tudnék, de mégsem megy.Csak gyakorlok,és felveszem az állmosolyt, így ez emberek azt hiszik, teljesen nyugodt vagyok.Egy lány tegnap elájult,ma egy másik eltörte a lábát.A harmadik teljesen kivan.Mi lesz, ha holnap én leszek a helyükben?Mindenki feszült, hisz akármilyen profik vagyunk, csak párunk álma teljesülhet.Ötszáz diákból, kétszáznak sikerülhet, azok közül is csak páran lesznek a csúcson.A maradék háromszázzal mi lesz?Depressziós lesz,fájni fog neki, de az idő begyógyítja sebeiket.Persze sosem fogják elfelejteni, ezt az időt.Azt amikor reggeltől estig próbáltak,amíg össze nem estek.Holnap ilyenkor, már tudni fogom az eredményt.Itt lesz a családom,a tanáraim,a közönség és a bírák......- fejemet ellepték a gondolatok, de egy idő elteltével sikerült nyugovóra térnem.
Riadtam fel ébresztőm finom hangjára.Imádom ezt a zenét.Olyan vidám, és most, életem döntő pillanata előtt két órával, szükségem van erre.Erre a valamire, ami felvidít.Kipattantam az ágyból, lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek.Nem reggelizhetek, és még kávét sem ihatok, így marad a sima víz, de abból is csak egy picuri.
Felvettem egy köntöst, majd elkészítettem hajamat.Copfba kötöttem, a fejem tetejére, és olyan szorosan meghúztam, amennyire csak tudtam.Tettem bele pár hullámcsatot, majd belakkoztam, így biztos nem fog szétjönni.Előkerestem fellépő ruhámat, ami egy lenge,mély ülepű nadrágból, és egy laza trikóból állt, ami két oldalt jól kivan vágva.Felvettem, majd lábamra húztam tánccipőmet is.Vetetem egy utolsó pillantást telefonomra, a házra, mintha ezt utoljára tenném.Bezártam az ajtót, majd elindultam.Két perc múlva visszamentem, mert rájöttem, hogy a táskám ott maradt.Felvettem, és végre elindultam, anélkül, hogy bármi lemaradt volna.
Tíz perc séta után megérkeztem.Egészen eddig a pillanatig izgalom mentes voltam, de most, mint égből a villámcsapás, görcs állt a gyomromba.Vettem egy nagy levegőt, majd besétáltam.Már jó páran megérkeztek.Volt aki gyakorolt, de akadt olyan is, aki szundikált,telefonált vagy a nézősorban ült.Az elkövetkező 20 perc nagyon gyorsan elreppent.A táncosok megérkeztek, a nézősör megtelt, a bírák elfoglalták helyüket, majd a reflektor fények kezdtek el pislákolni.A szóvivő a színpadra lépett.Elmondta rövid bevezetőjét, majd az igazgató beszélt."Fogadják szeretettel az iskola végzős tanulói vizsga előadását.."-eszméltem fel, amikor az igazgató lezárta beszédét.Ma három tánc ág tart bemutatót, a többi három csoport már tegnap levizsgázott.Ma a balerinák,aerobikosok és a hip hop táncosok jönnek.Csendben figyelgettek, ahogy az első részt lezajlott, majd ahogy a második.Gyönyörűen táncoltak, egyszerűen elcsodálkoztatták a közönséget.Egy kis szünet után megkezdődött a harmadik rész.Páran már végeztek is, köztük Marie,Mihael és Danielle.Végig csinálták, mindenféle hiba nélkül.Velük voltam leginkább jóban, a csoportból.Gratuláltam nekik, ölelkeztünk és trécseltünk egy kicsit.
-A színpadra szólítom, Lisa Horan-t.-ordította a mikrofonba.
-Fuuuu...menni fog Lisa,menni fog, megtudod csinálni, képes vagy rá.-biztattam magamat, majd a színpadra rohantam.A reflektorfények majd ki világították a szememet, a közönségből szinte
semmit sem láttam.Ott álltam, egyre feszültebben.A zene elindult.Lábaim táncra keltek, a zenével mozogtak.Az elején kicsit félénken,lefagyott arccal, majd később egyre bátrabban, vidámabban.Kizártam mindenkit, csak a zene volt és én.Csak mi ketten.Kezdtem élvezni amit csinálok, ezt a közönség is észrevette.Még a közepénél sem jártam, de hatalmas taps fogadott.A végén már nem láttam semmit, csak a fülemre tudtam támaszkodni.Véget ért a zene, a közönség tapsviharban tört ki.A szívem dobogása lassan, kezdett a normális kerékvágásba térni.Meghajoltam, majd lementem a színpadról.Leültem és próbáltam teljesen megnyugodni, amíg a többiek előadása is lezajlott.Eljött a pillanat.Mindenkit a színpadra hívtak.Elküldtek 12 embert, majd újabb 12-őt, s legvégül 30-at.Már csak én, és 29 társam álltunk a színpadon.Nevetgéltem, és már a sírás kerülgetett, mert biztos, hogy levizsgáztam.Elértem célomat, kemény munkával.Fárasztó volt, de megérte.
-Biztos hallottatok róla, hogy vannak különösen jó diákok, akik kapnak némi pénzösszeget, hogy elindítsák pályájukat.És ezen felül kap kupát,oklevelet, és feltüntetjük iskolánk falán, valamint világszerte a legjobbak közé mondhatja magát...-ezek a szavak, nálam süket fülekre találtak, mert a sikeres vizsgámmal voltam elfoglalva.
-Három diák kapja meg idén, ezt a díjat.A felsorolást hátulról kezdjük, szóval az legjobb nevét utoljára fogják hallani.
-Marie Grand, Melissa Clark.15 éves nincs legjobb e ágban.Idén viszont büszkén jelentjük ki, hogy a legprofibb táncosunk, nem más, mint..... Lisa Horan...- tapsoltak,fütyültek, majd a nevemet ordították..
-Lisa, nyertél!- mondta egyre több hang, mire lassan kezdett eljutni tudatomig.
 |
| Erre a zenére táncol Lisa! *-* |
-Váááááááááááááááááááááááááááááááá... ez nem lehet igaz.-sikítoztam össze-vissza.Közben egyik szemem sírt a másik nevetett.Én? A legjobb? Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer elérhetem ezt.Már az nagy dolog volt, hogy eljöhettem ide,megpróbálhattam és hogy levizsgáztam.Soha, de soha nem fogom ezt a napot elfelejteni, és ezt lehetetlen meghálálni bárkinek is, aki segített.Sírtam,nevettem,visongtam...majd muszáj volt szólnom pár szót.
-Huh.Nem is tudom, mit mondhatnék.Köszönöm mindenkinek.Ez az egész hihetetlen és fantasztikus.Büszkén mondhatom, ez életem legszebb napja.
Lisa N.
