From friendship into a love

Sziasztok édes, Drága olvasóim!

Jöttem egy új résszel.Amint láthatjátok teljesen megújult a blog kinézete.Nekem nagyon tetszik, remélem nektek is.Két új követő,csodás ^^ Megkaptam a második kritikámat amit a ~Kritikáim fülben megtekinthettek.Valamint megkaptam az első díjamat, aminek nagyon örülök.Ezt is megnézhetitek.(ITT!) Nyaralásig még hozok 1 részt maximum 2.Remélem megleptek majd egy-két komival.Jó olvasást!

By:Lisa N.×××       

Csütörtök reggel elfogyasztottam reggelimet, felkaptam gördeszkámat, majd elindultam az iskolába. Tíz perc alatt ott voltam, mert a suli nem volt messze. Alig hogy beértem, megszólalt két nyávogó hang.

- Kit látnak szemeim? 

- Ó, Faith - Molly és Millie. A suli dísz majmai. Semmi nem izgatja őket azon kívül, hogy jól áll-e a sminkjük vagy a hajuk. Én soha nem voltam ilyen és nem is foglalkoztam velük.

Általában nadrágot hordok, mivel ki nem állhatom a szoknyát. Eléggé fiús stílusom van. Hosszú, barna hajamat ki szoktam engedni, bár néha összefogom.

Sétáltam tovább a hatalmas folyosón, tudatosan a fizika terem felé. Beérve helyet foglaltam barátnőm, Gemma mellett.

 - Szia. Azt hittem, már elaludtál - éppen válaszolni készültem, amikor megérkezett Mr.Rush. 

- Mindenki foglaljon helyet. - mondta a tanár úr szokásos mély hangján. Mindenki leült, majd ő is helyet foglalt. Mindenki imádkozott, amikor a naplót kezdte el lapozgatni. Egyszer csak felnézett.

 - Faith Shelley fáradjon ki, ha nem akar megbukni - tekintete szúrós volt, mindig is éreztem, hogy utál, és ez az érzés kölcsönös volt. 

- Marhajó - motyogtam magamban, de azt hiszem, nem elég halkan. 

- Tessék? Azt mondta, nyáron találkozunk? 

- Nem, nem szóltam semmit - mentegetőztem, de mind hiába. 

- Még hazudik is? Akkor majd küldje be az édesapját, hogy megbeszéljük a pótvizsga időpontját. - ezzel leültetett a helyemre én pedig azon gondolkoztam, hogy fogom ezt otthon beadni. Az egyetlen jó a mai napban az, hogy suli után találkozom Zack-el.

Zack a legjobb barátom már az ovi óta. Csak másik suliba jár, de attól függetlenül tartjuk a kapcsolatot. Végre, mehetek haza.

•••

Mielőtt beléptem volna a házba vettem egy nagy levegőt. Apa már a konyhában ülve várt. 

-Apuuu! - nyomtam puszit arcára, majd letettem a táskámat.  

- Tudod Faith, most hívott Mr.Rush - erre nem igazán tudtam mit mondani. Láttam az elkeseredést a szemében. 

- Sajnálom, de tudod, hogy nem vagyok jó fizikából… és... - itt be is fejeztem,mert erre nincs magyarázat. 

- Holnap megkéred, hogy engedjen javítani.

- Rendben. Szeretlek - s ezzel felmentem a szobámba. Hallottam, ahogy apu utánam szólt:

- Én is - de már nem válaszoltam. Tudom, hogy Apának nagyon nehéz. Elvégre ő nevel engem és bátyámat, akivel elég sokat veszekszünk, de ennek ellenére szeretjük egymást. 

Anya még kiskoromban meghalt. Körülbelül három éves lehettem, amikor elment. Tisztán emlékszem Apa dühkitöréseire, alkohol problémáira, szenvedésere. Hála az égnek az az idő is elmúlt. 

Vészesen közeledett a hat óra, így elkezdtem készülődni Zack-el való találkozásomra. Elkészültem, majd lefutottam a földszintre a konyhában ülő apukámkoz. 

- Hova-hova? 

- Zack-el találkozom. Majd jövök. 

- Faith, várj!! 

- Igen?? - néztem rá sürgető tekintettel. 

- Te és Zack... - elhallgatott a zavartól. 

- Dehogyis! Ő csak egy barát. 

- Biztos? Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod? 

- Biztos!!! Igen-igen, tudom - ezzel el is rohantam. Amikor odaértem, ő már ott volt, pedig pontos voltam. Kék Superman-es pulcsi volt rajta és egy fekete farmer, ami szokásához híven lógott rajta. Mosolygott, amit viszonoztam, s megöleltem. Jó volt már a karjai közt lenni. Sosem tagadtam, hogy irtó helyes, de ő csak egy barát. Egyébként is idősebb nálam 3 évvel. Bementünk a közelben lévő Song Coffe-ba. Nagyon szép hely, a falak fehérek, néhol barna csíkkal. Üveg asztalok és székek vannak, a sarkokban pedig barna fotelek. Leültünk megszokott helyünkre. Épp hogy megszólaltam volna, jött Rosy felvenni rendelésünket. 

- Sziasztok. Mit kértek? 

- Faith? - szólt Zack kérdően.

Nagyrészt én rendelten előbb. 

- Kérek egy krémest, egy ishlert és egy citromos colát. Azt hiszem, ennyi. 

- Én egy melegszenyót és colá-t. Köszönjük.

- Rendben, mindjárt hozom - ezzel Rosy el is ment. 

- Nem gondolod, hogy ennyi édességtől el fogsz hízni? - mondta Zack gúnyos vigyorral.

- Nem. De te sem panaszkodhatsz - megcsipkedtem pocakját,amint egyébként nem sok csipkedni való volt a kockák miatt. Elfogyasztottuk rendelésünket, és közben sokat beszélgettünk. Észre sem vettem és már fél kilenc lett. Tudtam, apa nagyon le fog cseszni. Mindig elengedett, de cserébe időben otthon kellett lennem. Rohanni kezdtem, mire Zack megfogta a kezem és maga után húzott, hogy tud egy rövidebb utat. Seperc alatt a ház előtt teremtünk, megöleltem, nyomtam egy hatalmas puszit az arcára, majd berohantam. Nem kaptam ki, mert Apu nem volt otthon. Gondoltam, közbejött valami. Felmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem. 

Szól az ébresztő, ránézek az órára. Na ne már! Ilyen gyorsan? - befejeztem a magamban beszélést és elkezdtem a szekrényben kotorászni ruhát keresve. Végül voksom egy fekete csőnadrág, sötétkék kockás ing és a szintén sötétkék tornacipőm mellett tettem le. Ismét ránéztem az órára: 6:45!!!!???? Fel a deszkára és spuri, ha nem akarsz elkésni Faith - kiáltottam fel. Begurultam a suliba, majd végig a folyosókon a 17-es teremig. A tanárnő háttal állt, ami pont jól jött nekem. Beültem, kipakoltam. Neki mindez fel sem tűnt. 

Ma suli után George-dzsal mentem haza. Kicsit zizi, de attól függetlenül imádom a hülye fejét. Amikor hazaértünk, apa még a munkában volt. George-dzsal beszélgetni kezdtünk. Igazából nem tudom, hogy, de az én pasi ügyeimnél kötöttünk ki. 

-Na, tökfej, mondjad csak, ki az a fiú! – miközben beszélt, két barna szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól. 

- Milyen fiú? - próbáltam álcázni magam, de hiába. 

- Aha. Most megvagy. Elpirultál! 

- Dehogy is. 

- Szóval Zack az? Hmmm? Faith? 

- Talán igen, talán nem. Semmit közöd hozzá - felrohantam a szobámba. Zack és a bátyám nagyon jóban vannak. 

Kicsit félek, hogy G. mindent elmond Zack-nek. Csak reménykedni tudok, hogy nem. Arra gondoltam, felhívom, de mi van, ha épp elfoglalt? Én csak egy barát vagyok. Nem sokáig kellett ezen rágódnom, mert megcsörrent a telóm és ő volt az. Azt mondta, holnap elmehetnénk valahova, mivel úgy is szombat lesz. Beleegyeztem.

•••

Szombat reggel. Rá akartam magam venni egy szoknya felvételére, de nem jártam sikerrel. Maradtam a szokásosnál annyi különbséggel, hogy cicanadrágot vettem fel és egy Adidas Neo cipőt, felülre pedig egy toppot. Megfésülködtem, kilakkoztam a körmöm pirosra és elkezdtem keresgélni gumikarkötőim sokaságát. Lementem a nappaliba. Számítottam George és apu csipkelődéseire. 

-Nagyon csinos vagy, mint mindig, hercegnőm. 

- Hova-hova? Csak nem a sógornak csípted ki magad? 

- Mi van? Lemaradtam? 

- Nem, Apu, nem maradtál le semmiről. Zack-el összefutok. Ennyi. Na császtok, majd jövök. Ezzel próbáltam őket minél hamarabb lerázni. G. pedig ki nem hagyhatta volna az alkalmat. Csak egyszer legyen barátnője, megbánja! Odafelé bementem a pékségbe üdítőért, mert szomjas voltam és egyébként is korán volt még. A parkban leültem egy padra, ahonnan ráláttam az egész gyönyörű területre. Tele fákkal, csiripelő madarakkal. A fű szépen rendbe volt téve, tele virágokkal és sok-sok paddal, szaladgáló gyerekekkel, szerelmes párokkal. A közepét egy békás kút díszítette. Nézelődtem volna tovább, ha két kéz nem takarta volna el a szememet. Zack finom kezei voltak azok. Sötétkék farmer, feher póló és adidas cipő volt rajta. Haja felzselézve, fülében PlayBoy-os fülbevaló. Ahogy leült mellém, megcsapott az Axe Exclite-jének illata. Finom puszit lehelt arcom bal oldalára. Elmentünk pár nevezetes helyre. Nem mintha nem jártunk volna már ott 100-szor. Ezen kívül még moziba, plázaba, fagyizni és vidámparkba mentünk. A fagyim egy részét sikerült ráborítanom, de gyorsan lemostuk. A vidámparkban ugyanúgy elszórakoztunk, mint tíz évvel ez előtt. Végül a pláza mozijában néztük meg a Getaway című filmet. Nagyon jól szórakoztunk, ilyen már régen volt. Hazafelé a nagy csend közepette megszólalt. 

- Tudod, szerettem volna neked elmondani valamit. 

- Mire vártál eddig?! - néztem rá kérdően. 

- Tegnap találkoztam egy lánnyal. Sofia-nak hívják - azt hittem, ott helyben meghalok. Én valami másra számítottam. Elfordultam. Nem tudtam mást csinálni. Könnybe lábadtak szemeim. Egy lány. Sofia. Amitől féltem, bekövetkezett. Idősebb nálam. Biztos a lány is idősebb, szebb és érettebb, mint én. Hogy tehetik ezt velem? 

- Faith, mi a baj? Rosszat mondtam? - láttam rajta, hogy nem tudta, mi bajom van. 

- Szerinted? Tényleg ekkora bunkó vagy, hogy nem veszed észre? - úgy voltam vele, hogy semmit vagy mindent. 

- Mégis mit kéne észrevennem? 

- Azt, hogy szeretlek - elrohantam. Tudtam, hogy ezt nem kellett volna. Megbántam. Az emberek bámultak, miközben hazarohantam. Megértem őket, biztos nem egy szép látvány. Berontottam a házba és becsaptam az ajtót. Szemeimből még mindig könnyek folytak. Mivel a szobámba vezető út keresztül ment a nappalin, nem tudtam elkerülni a családommal való találkozást. Úgy döntöttem, elfordított fejjel, gyorsan átrohanok. Ezt tettem, de Apaék kiszúrták, hogy valami nincs rendben. Feljöttek, de elküldtem őket, így nem zaklattak tovább. Zack napokig hívogatott, de nem vettem fel neki a telefont. Egy értelmes szó sem jött volna ki a számon. Próbáltam elfelejteni a történteket legalább egy kis időre, de nem ment. Egyfolytában az a nap járt a fejemben, majd az, amikor Sofie-ról beszélt. Csengettek. Továbbra is a szobámban maradtam. A hangokból nem tudtam kivenni, ki van itt. Azt hittem, apu egyik munkatársa, vagy G haverja. Egy kis idő elteltével kopogtattak a szobám ajtaján. 

- Faith! Tudom, hogy bent vagy. Beszélnünk kell. Légy szíves, engedj be - Z édes hangján szólt hozzám. 

- Nem a-kar-lak lát-ni.Érted? 

- Addig úgysem megyek el! – tudtam, hogy tényleg nem fog elmenni, kitartó típus. Beengedtem, de hosszú percekig csak néztük egymást, majd véget vetettem ennek. Elfordultam és leültem ágyamra. 

- Miért nem mondtad előbb? 

- Mit mondtam volna? Jajj Zack, annyira szeretlek? Ezt sem kellett volna! Felesleges volt! 

- Miért? Honnan tudod, hogy én nem érzek semmit? 

- Mert talán érzel valamit irántam? 

- Nem… vagyis nem azt, amit te. 

- Na, látod? - vágtam szavába. 

- Nem azt érzem, amit te, mert én imádlak. Te pedig csak szeretsz. Szóval ki is érez többet? - nézett rám gúnyosan. 

- Olyan hülye vagy!! 

- Arra gondoltam, hölgyem, hogy eljönne-e velem vacsorázni. 

- Majd még átgondolom – néztem rá. – Persze, hogy el. 

Zack hazament. Megyek és elmesélek mindent Apunak és G-nek. Zack-el fogok randizni!Lehetne ettől szebb az élet?

Faith Shelley/18 éves/

Zack Horan /Jobb oldali/21 éves/

Gemma/18 éves/Jobb oldali/

George Shelley/Bátyus/21 éves/

Puszi: Mandy♪×××