Merry Christmas and a happy new year...:3

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!<3

Blogverseny- Második helyezés

Hi my dear readers!
Ismét itt vagyok, de sajnos nem egy újabb történettel, hanem a blog versenyen elért helyezésével.Méghozzá nem is olyan rossz helyezés, második.Nagyon köszönöm a türelmeteket, lassan tényleg megpróbálok összehozni valamit, de inkább nem ígéret semmit sem..Nagy tapsot kérek a mi drága Elizánknak, hiszen ha ő nem lenne, nem érhettem volna el második helyezést!Nem is szaporítom tovább a szót, tényleg nagyon örülök ennek a helyezésnek, és még egyszer nagyon köszönöm a verseny házigazdájának is!
További jó olvasás Lisa! ××

Továbbá megtekinthető ITT!!

"Vélemény: A fejléced nagyon tetszik, teljesen rendben van, semmilyen fajta hibát nem találtam benne.Szép az emberek kivágása, az összemosás is szépen van kivitelezve és a cím betűtípusa is elnyerte a tetszésemet.Ami már nem jött nagyon be, az a sima blogháttér.Nagyon sok fajta van, nyugodtan tudsz választani számtalan háttér közül, ami megy a fejléced stílusához.Valamint a modulok sem tetszenek nagyon, túl egyszerűek.HA esetleg nem értesz hozzá, nyugodtan kérj segítséget valamelyik Blog desing-os oldaltól, biztos szívesen segítenek benne!Ennyit szerettem volna csak mondani a blogod kinézetéről.Gratulálok az elért, 2. helyezésedhez!"

Közérdekű!

Drága olvasóim!

Régen volt új rész, és egyenlőre nem is lesz.Nem sorolom a teendőimet, szerintem tudjátok enélkül is.Kicsit csalódtam, hogy a legutóbbi részhez, csak egy komment érkezett, valamivel azért többre számítottam.Nem kis energiát fordítottam a megírásához, de nem aratott sikert.Na, mindegy, talán majd legközelebb.Viszont most, egy novella versenyre készülök.Ezért nem írok új részt, hanem az eredményhirdetés után kiteszem ide.

Szerintem nem lett valami nagy szám.Már majdnem készen van, de nem érzem jónak.Elsőre sokkal könnyebbek tűnt a megírása, most viszont....Pedig a téma stimmel és van is hozzá egy történet a fejemben.Csak le kellene írni , valahogy.Sajnálom hogy most nincs új rész, de addig is olvassátok el visszamenőleg a kedvenc sztoritokat.

By:Lisa N.×××

A dream came true

Drága Olvasóim!

Bocsánat a sok késésért, meghoztam az új részt.Nincs +1, de ez felér kábé három sztorival.De ettől függetlenül, lehet, hogy hozok valami kis pluszt.Kaptam két új kritikát, amik hamarosan megtekinthetők lesznek, a szokásos fülben.És wow*-* 8 követő.Nagy szépen köszönöm Nektek, imádni valóak vagytok!Ne lepődjetek meg, ha más név lesz a bejegyzés alatt, mert névváltoztatást fogok végre hajtani, de majd meglátjátok!Remélem tetszeni fog, ez a történet.Én imádom.Kérlek titeket, hogy aki elolvasta ikszelje be a bejegyzés alatt, hogy "Olvastam".Nagyon örülnék a kommenteknek is, hogy tudjam tetszett-e.Remélem, megléptek egy-két komival.Na, de nem is húzom tovább a szót.

Jó olvasást! 

-Lisa!!? Lisa ébresztő, egy óra múlva indul a vonatod.-szólt apa a konyhából.

-Kelek már.-ezzel nagy nehezen kikeltem az ágyból és szememet törölgettem, hogy eltűnjön belőle, a reggeli homály.Még mindig nem tudom elhinni.Párisba megyek,én Elisa Horan, elutazom álmaim városába.Felvettek a táncos suliba.Olyan, mint egy álom.Egy álom, ami valóra fog válni.Hálás vagyok a

szüleimnek,akik mindig mellettem voltak, mikor felakartam adni és mindenkinek aki segített e cél elérésében.Gondolataim szárnyalásából, apukám, kissé feszült hangja rántott ki.

-Lisa!!!!Vissza aludtál?Nem szólók többször.

-Már öltözök, mindjárt készen vagyok.-ezzel magamra kaptam egy fekete,mély ülepű gatyát,egy fekete  'I ♥ Dance" feliratú, félvállas pólót, lábamra, pedig fehér,kövekkel kirakott cipőmet húztam.Szőke hajam összefogtam, arcomra alapozót kentem fel,majd egy kis púdert.Szemem szokásomhoz híven, kihúztam, majd egy kis szempilla spirált csempésztem fel.Felkaptam a kedvenc Eiffel tornyos nyakláncomat, a telefonomat, majd a bőröndömet, és lerohantam Apáékhoz.Anya már megterített a reggelihez.Frissen sült,még forró Girellá-t ettünk, mivel ez a kedvencem.Láttam Anyán, hogy mondani akar valamit,és sejtéseim szerint eljött a búcsú ideje.

-Lisa drágám, tudod, hogy nagyon szeretünk és ide bármikor visszajöhetsz.Ha esetleg nem tetszene az iskola,vagy nem jönnél ki a többiekkel, csak gyere haza.-folytatta volna Anya, de közbe vágtam.

-Anyu!Nem tántorodok vissza.Ilyen lehetőséget csak egyszer kapok.Ez az álmom.Tetszeni fog, nyugi.És egyébként sem barátkozni megyek oda!!- kicsit magasabbra vettem a hangnemet, így csend következett be.

-Ki kér még egy falatot?- próbálkozott Apa, a csend megtörésével,sikertelenül.

-Sajnálom.Nem akartam kiabálni,de megleszek.Nem kell ennyire aggódnod.Minden megfogok tenni, és nem nem adom majd fel, az első akadálynál.-próbáltam hitegetni Anyut, mert nem szeretnék haragban elválni.Azt hiszem sikerrel jártam, édesanyám arcán felcsillant egy mosoly, majd apáén is.Nem maradhattam ki a sorból, így csatlakoztam.

A falra néztem,ahol az óra volt.Majd rájöttem, hogy indulnunk kell.Szóltam Apának, mert ő visz ki a reptérre.Megöleltem, megpusziltam Anyuci-t.Tőle a legnehezebb elbúcsúzni.Elhatároztam, hogy gyors búcsú lesz, de nem ment.Csak percekkel később engedtük el egymást.Utána gyorsan arrébb is álltam, nehogy újra egymásra boruljunk.Felmentem az emeletre, és elköszöntem öcsémtől.Korán volt még, így Eliot-tot, az ágyában szundikálva találtam.Hatalmas puszit nyomtam arcára,megsimogattam, puha kis arcocskáját, és elindultam lefelé.Lent,már várt Apa.Amíg fent voltam, berakta a kocsiba a bőröndöt.Beültünk a kocsiba, majd onnan integettem, ajtóban álló Anyukámnak.Beindult az autó,majd lassan elindultunk.Láttam, hogy Anya szeméből könnycsepp gördült ki, de ahogy haladtunk,eltűnt, így az fájdalmas érzés csillapodott és egyre csak kezdett elterjedni testemben, az izgatottság.

Teljesen hatalmába kerített.Nem tudtam másra gondolni, hogy az éjszakámat már Párizsban fogom tölteni.Megérkeztünk a reptérre.Apa kiszállj, kivette a csomagot,majd ideadta nekem.Láttam rajta, hogy majdnem könnyezik, de büszkesége miatt visszafojtotta.

-Hát eljött az idő.Hiányozni fogsz Apa.Nagyon hiá.....-folytattam volna,de a torkomba egyre csak növekvő gombóc megakadályozta.

-Te is nekem.Nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád.Büszke vagyok,

hogy az én lányom, küzdött azért, hogy elérje a célját, és sikerrel járt.Tudom, hogy helyt fogsz állni, mert erős vagy.Vigyázz magadra.

-Kedves Utasaink.A Párizsba induló járatra, kezdjék el a beszállást.

-Indulnom kell.Szeretlek Apa.Szia.-ezzel elindultam az ajtó felé, de még egy utolsó pillantást vetettem Apára.

Elvették a jegyemet, majd bementem és elfoglaltam a helyemet.Amint felszálltunk, elővettem a zenelejátszómat, majd indítottam egy zenét.Nem néztem meg, hogy mi lesz az, csak rányomtam.

Kellemes meglepetés ként Natalia és LMFAO hangja csendült fel, egy igen táncolható számmal.

"Champagne showers

Champagne showers

We pop pop pop it in the club

We light it up 80 hour, 80 hour

Let the party rock!"

Szívem szerint ott, nyomban, ropni kezdtem volna, de kénytelen voltam visszafogni magamat.Amikor meghallok egy zenét, egyből megmozdul bennem valami,érzem, hogy táncolnom kell.Eggyé akarok válni a zenével.Imádom ezt az érzést.Egyszerűen felülmúlhatatlan."Táncos szív, táncos lélek, táncos leszek amíg élek." Szerintem én azért születtem, hogy táncoljak.Biztos vagyok benne.

                                                                    •••

-Hölgyem.Hölgyem!-szólított egy lágy, női hang.

-Igen? Mi történt?-mondtam kicsit zavarodottan.

-Megérkeztünk.Végállomás.

-Úgy érti, Párizsban vagyunk?-A nő kuncogott egyet, majd eltűnt.

Te jó ég!Ezek szerint végig aludtam az egész utat.Gyorsan össze szedtem magam, és a cuccaimat.

Megnéztem megvan-e minden holmim, és leszálltam a gépről.Már maga a reptér is gyönyörű volt.

Bementem az Aulába, majd pár percig, csak nézelődtem.Annyira szép volt minden.Az egész hely, aranyszínben pompázott.Kinézelődtem magam, és készítettem pár képet,majd hívtam egy taxit.Mire kiértem már meg érkezett az autó.Külseje fekete volt, és sárga csíkok voltak rajta.Belseje szintén fekete volt,az ülés bársonyból,és az egésznek kürtöskalács illata volt.Az utcák zsúfoltak voltak,tele s tele emberekkel.

-Hölgyem megérkeztünk.-szólt a taxis.Kifizettem, majd kiszálltam.Először egy hotelben szállok meg, majd keresek egy albérletet.Bementem az említett, Paris Moa hotelba.Itt is, mint a pályaudvaron, arany és fehér színben pompázott minden.A falak fehérek, néhol, a város nevezetességeinek festményével.Jobbra volt egy étterem szerű, balra pedig, a lépcső mellette a liftek,majd a mosdó.Szemben velem,pedig a recepció.Odamentem,majd elkértem szobám kulcsait.A 23-as szobát kaptam a harmadikon.Odaadták a kulcsokat,megköszöntem a hölgy kedvességét, majd a lifthez igyekeztem.Nem voltam egyedül,egy idős hölgy, és egy fiatal házaspár is beszállt.Felértünk a harmadikra, majd balra kellett menni a hosszú folyosón, hogy a szobámhoz érjek.Tizenkilenc,huszonegy,  huszonhárom.Ezzel meg is találtam a szobámat.Beletettem a zárba a kulcsot,elfordítottam, majd kitártam az ajtót.A látvány ami fogadott, egyszerűen leírhatatlan.Becsuktam magam mögött az ajtót, és beljebb léptem.Velem szemben volt egy kanapé,és tv.Balra, és jobb oldalamon egy-egy ajtó.A bal kezemnél lévő a hálóhoz vezetett.Bent egy francia ágy,két oldalán éjjeli szekrények,fölötte olvasó lámpa,balra tőle szekrények.A jobb kezemnél lévő ajtó, egyenesen a fürdőbe juttatott.Beljebb lépve, egy hatalmas káddal találtam szembe magam,mellette egy zuhanyzófülke és egy pipere helység ékeskedett. Innen kilépve,a nappali felé vettem az irányt,ott balra a konyha felé.Az egész csodaszép volt.Nem véletlenül öt csillagos hotel.Az emberek pedig, nagyon aranyosak.Kipakoltam,majd egyenesen a fürdő felé vettem az irányt, és vettem egy gyors zuhanyt.Felöltöztem, majd lementem kajálni.Már késő délután volt így nem szerettem volna messzire menni, így csak a környéket fedeztem fel.

Másfél óra séta után, visszamentem.Amint  átöltöztem, az ágyhoz rohantam,talán fél percbe sem telt, s már aludtam is.

Reggel, kilenc körül felkeltem,lezuhanyoztam,majd felöltöztem.Egy kék,szaggatott farmert vettem fel, hozzá pedig citromsárga,selyem anyagú felsőmet és szürke telitalpú szandálom.Felkaptam fontosabb cuccaimat, ezek között a fényképezőgépet.Bejártam a várost, megnéztem a nevezetességeket.Nevezetességről jut

eszembe.Jártam az Eiffel toronynál is.Élőben teljesen más, sokkal nagyobb, mint a képeket.És sokkal káprázatosabb is.Több tucat fényképet készítettem.Ez a nap is eltelt, és már nagyon sok mindent láttam a városból.Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok.Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire elbűvölő ez a hely.Este beszéltem Apáékkal.Már nagyon hiányzott a hangjuk,és a lényük.Kifaggattak ám rendesen, szülőkhöz híven.Elköszöntem tőlük,majd lefekvés előtt, átküldtem nekik pár képet.Lecsuktam laptopom tetejét, majd eltettem magamat másnapra.

Az ébresztő csörgésére ébredtem.A nap még csak ekkor kezdett felkelni, így korán volt.Kikeltem a pihe-puha, meleg ágyacskából és főztem egy kávét,majd még egyet.Megittam mindkettőt, s már kevésbé fáradtan, felöltöztem.Nem volt kedvem kiöltözni.Fekete cicanadrágot kaptam magamra, rózsaszín pólót, -melyen egy maci volt- és barna mamusz szerű lábbelimet.Felnyitottam a laptopomat, majd albérletet kerestem, de egyik sem volt számomra megfelelő, így abba hagytam a keresést, és bementem az iskolába.Kívül fehér falak, ugyanilyen színben pompázó ablakokkal.Belül egy hatalmas helység fogadott,amely nem éppen egy iskola kinézetére hasonlított.Balra , egy portást véltem felfedezni, odamentem.

-Jó napot.

-Elisa Horan-hez van szerencsém?- szólt hozzám kérdően.

-Igen, de maradjunk a Lisa-nál.Az Elisa-t nem szeretem.-vettem kicsit barátságosabbra a hangnememet.

-Jöjjön, körbe vezetem.-majd követni kezdtem.

Néhány kanyar, és pár perc séta után egy széles folyosóhoz érkeztünk, ami tele volt ajtókkal.Innen-onnan hangokat lehetett hallani.Az ajtókon felíratok voltak, különböző csoportok neveivel.Benéztünk egyes termekbe, ahol éppen órák volt.Fantasztikus az egész.Balerinák,Társas táncosok,Aerobikosok, és még több tucat más táncos.Mind egy helyen, egy cél érdekében.Megkerestem a saját termemet, Hip-Hop felirattal, de több szakra jelentkeztem.Így más termekben, más csoporttal is táncolhattam.Bementem életem első próbájára.Az oktató beszámolt, a szívem egyre hevesebben kezdett zihálni, majd elindult a zene.Mindenki egyszerre mozgott,mintha egymás árnyékai lettek volna.Hihetetlen.És én ide tartozom, hozzájuk.Itt mindenki profi,eltökélt,és vidám.

                                                                                     •••

Gyorsan teltek a napok,hetek, majd a hónapok.Egyre jobban beilleszkedtem.Megkaptam az első kupámat, a suliban.Barátokat szereztem.Már  egy éve élek itt.Csak egyszer voltam otthon ez idő alatt.Nagyon imádok itt mindent, de ettől függetlenül nagyon hiányzik a családom.

Eltelt egy év, eljött az idő.A sorsdöntő pillanat, elbukok, vagy híres táncos leszek.A félelem,izgalom és a kétség uralkodik fölöttem.Elfolyt engem.Sírni tudnék, de mégsem megy.Csak gyakorlok,és felveszem az állmosolyt, így ez emberek azt hiszik, teljesen nyugodt vagyok.Egy lány tegnap elájult,ma egy másik eltörte a lábát.A harmadik teljesen kivan.Mi lesz, ha holnap én leszek a helyükben?Mindenki feszült, hisz akármilyen profik vagyunk, csak párunk álma teljesülhet.Ötszáz diákból, kétszáznak sikerülhet, azok közül is csak páran lesznek a csúcson.A maradék háromszázzal mi lesz?Depressziós lesz,fájni fog neki, de az idő begyógyítja sebeiket.Persze sosem fogják elfelejteni, ezt az időt.Azt amikor reggeltől estig próbáltak,amíg össze nem estek.Holnap ilyenkor, már tudni fogom az eredményt.Itt lesz a családom,a tanáraim,a közönség és a bírák......- fejemet ellepték a gondolatok, de egy idő elteltével sikerült nyugovóra térnem.

Well you done done me and you bet I felt it......

Riadtam fel ébresztőm finom hangjára.Imádom ezt a zenét.Olyan vidám, és most, életem döntő pillanata előtt két órával, szükségem van erre.Erre a valamire, ami felvidít.Kipattantam az ágyból, lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek.Nem reggelizhetek, és még kávét sem ihatok, így marad a sima víz, de abból is csak egy picuri.

Felvettem egy köntöst, majd elkészítettem hajamat.Copfba kötöttem, a fejem tetejére, és olyan szorosan meghúztam, amennyire csak tudtam.Tettem bele pár hullámcsatot, majd belakkoztam, így biztos nem fog szétjönni.Előkerestem fellépő ruhámat, ami egy lenge,mély ülepű nadrágból, és egy laza trikóból állt, ami két oldalt jól kivan vágva.Felvettem, majd lábamra húztam tánccipőmet is.Vetetem egy utolsó pillantást telefonomra, a házra, mintha ezt utoljára tenném.Bezártam az ajtót, majd elindultam.Két perc múlva visszamentem, mert rájöttem, hogy a táskám ott maradt.Felvettem, és végre elindultam, anélkül, hogy bármi lemaradt volna.

Tíz perc séta után megérkeztem.Egészen eddig a pillanatig izgalom mentes voltam, de most, mint égből a villámcsapás, görcs állt a gyomromba.Vettem egy nagy levegőt, majd besétáltam.Már jó páran megérkeztek.Volt aki gyakorolt, de akadt olyan is, aki szundikált,telefonált vagy a nézősorban ült.Az elkövetkező 20 perc nagyon gyorsan elreppent.A táncosok megérkeztek, a nézősör megtelt, a bírák elfoglalták helyüket, majd a reflektor fények kezdtek el pislákolni.A szóvivő a színpadra lépett.Elmondta rövid bevezetőjét, majd az igazgató beszélt."Fogadják szeretettel az iskola végzős tanulói vizsga előadását.."-eszméltem fel, amikor az igazgató lezárta beszédét.Ma három tánc ág tart bemutatót, a többi három csoport már tegnap levizsgázott.Ma a balerinák,aerobikosok és a hip hop táncosok jönnek.Csendben figyelgettek, ahogy az első részt lezajlott, majd ahogy a második.Gyönyörűen táncoltak, egyszerűen elcsodálkoztatták a közönséget.Egy kis szünet után megkezdődött a harmadik rész.Páran már végeztek is, köztük Marie,Mihael és Danielle.Végig csinálták, mindenféle hiba nélkül.Velük voltam leginkább jóban, a csoportból.Gratuláltam nekik, ölelkeztünk és trécseltünk egy kicsit.

-A színpadra szólítom, Lisa Horan-t.-ordította a mikrofonba.

-Fuuuu...menni fog Lisa,menni fog, megtudod csinálni, képes vagy rá.-biztattam magamat, majd a színpadra rohantam.A reflektorfények majd ki világították a szememet, a közönségből szinte

semmit sem láttam.Ott álltam, egyre feszültebben.A zene elindult.Lábaim táncra keltek, a zenével mozogtak.Az elején kicsit félénken,lefagyott arccal, majd később egyre bátrabban, vidámabban.Kizártam mindenkit, csak a zene volt és én.Csak mi ketten.Kezdtem élvezni amit csinálok, ezt a közönség is észrevette.Még a közepénél sem jártam, de hatalmas taps fogadott.A végén már nem láttam semmit, csak a fülemre tudtam támaszkodni.Véget ért a zene, a közönség tapsviharban tört ki.A szívem dobogása lassan, kezdett a normális kerékvágásba térni.Meghajoltam, majd lementem a színpadról.Leültem és próbáltam teljesen megnyugodni, amíg a többiek előadása is lezajlott.Eljött a pillanat.Mindenkit a színpadra hívtak.Elküldtek 12 embert, majd újabb 12-őt, s legvégül 30-at.Már csak én, és 29 társam álltunk a színpadon.Nevetgéltem, és már a sírás kerülgetett, mert biztos, hogy levizsgáztam.Elértem célomat, kemény munkával.Fárasztó volt, de megérte.

-Biztos hallottatok róla, hogy vannak különösen jó diákok, akik kapnak némi pénzösszeget, hogy elindítsák pályájukat.És ezen felül kap kupát,oklevelet, és feltüntetjük iskolánk falán, valamint világszerte a legjobbak közé mondhatja magát...-ezek a szavak, nálam süket fülekre találtak, mert a sikeres vizsgámmal voltam elfoglalva.

-Három diák kapja meg idén, ezt a díjat.A felsorolást hátulról kezdjük, szóval az legjobb nevét utoljára fogják hallani.

-Marie Grand, Melissa Clark.15 éves nincs legjobb e ágban.Idén viszont büszkén jelentjük ki, hogy a legprofibb táncosunk, nem más, mint..... Lisa Horan...- tapsoltak,fütyültek, majd a nevemet ordították..

-Lisa, nyertél!- mondta egyre több hang, mire lassan kezdett eljutni tudatomig.

Erre a zenére táncol Lisa! *-*

-Váááááááááááááááááááááááááááááááá... ez nem lehet igaz.-sikítoztam össze-vissza.Közben egyik szemem sírt a másik nevetett.Én? A legjobb? Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer elérhetem ezt.Már az nagy dolog volt, hogy eljöhettem ide,megpróbálhattam és hogy levizsgáztam.Soha, de soha nem fogom ezt a napot elfelejteni, és ezt lehetetlen meghálálni bárkinek is, aki segített.Sírtam,nevettem,visongtam...majd muszáj volt szólnom pár szót.

-Huh.Nem is tudom, mit mondhatnék.Köszönöm mindenkinek.Ez az egész hihetetlen és fantasztikus.Büszkén mondhatom, ez életem legszebb napja.

Lisa N.

Drága olvasóim!

Sziasztok!

Tudom késtem és nagyon sajnálom.Azt hittem, hogy még nyaralás előtt belefér,de nem.Ott volt a Csángó,a nyaralás és, jövőhéten sem leszek itthon.Valószínűleg Szeptemberig nem lesz új rész.Tényleg nagyon sajnálom, de így jött össze.Ha minden igaz, szeptemberben hozok még +1 részt kárpótlásul!Ahogy látom túl léptük az 1,000 megtekintést.Nagyon hálás vagyok nektek!

Köszönöm megértéseteket! ♥

By:Lisa N.××

From friendship into a love

Sziasztok édes, Drága olvasóim!

Jöttem egy új résszel.Amint láthatjátok teljesen megújult a blog kinézete.Nekem nagyon tetszik, remélem nektek is.Két új követő,csodás ^^ Megkaptam a második kritikámat amit a ~Kritikáim fülben megtekinthettek.Valamint megkaptam az első díjamat, aminek nagyon örülök.Ezt is megnézhetitek.(ITT!) Nyaralásig még hozok 1 részt maximum 2.Remélem megleptek majd egy-két komival.Jó olvasást!

By:Lisa N.×××       

Csütörtök reggel elfogyasztottam reggelimet, felkaptam gördeszkámat, majd elindultam az iskolába. Tíz perc alatt ott voltam, mert a suli nem volt messze. Alig hogy beértem, megszólalt két nyávogó hang.

- Kit látnak szemeim? 

- Ó, Faith - Molly és Millie. A suli dísz majmai. Semmi nem izgatja őket azon kívül, hogy jól áll-e a sminkjük vagy a hajuk. Én soha nem voltam ilyen és nem is foglalkoztam velük.

Általában nadrágot hordok, mivel ki nem állhatom a szoknyát. Eléggé fiús stílusom van. Hosszú, barna hajamat ki szoktam engedni, bár néha összefogom.

Sétáltam tovább a hatalmas folyosón, tudatosan a fizika terem felé. Beérve helyet foglaltam barátnőm, Gemma mellett.

 - Szia. Azt hittem, már elaludtál - éppen válaszolni készültem, amikor megérkezett Mr.Rush. 

- Mindenki foglaljon helyet. - mondta a tanár úr szokásos mély hangján. Mindenki leült, majd ő is helyet foglalt. Mindenki imádkozott, amikor a naplót kezdte el lapozgatni. Egyszer csak felnézett.

 - Faith Shelley fáradjon ki, ha nem akar megbukni - tekintete szúrós volt, mindig is éreztem, hogy utál, és ez az érzés kölcsönös volt. 

- Marhajó - motyogtam magamban, de azt hiszem, nem elég halkan. 

- Tessék? Azt mondta, nyáron találkozunk? 

- Nem, nem szóltam semmit - mentegetőztem, de mind hiába. 

- Még hazudik is? Akkor majd küldje be az édesapját, hogy megbeszéljük a pótvizsga időpontját. - ezzel leültetett a helyemre én pedig azon gondolkoztam, hogy fogom ezt otthon beadni. Az egyetlen jó a mai napban az, hogy suli után találkozom Zack-el.

Zack a legjobb barátom már az ovi óta. Csak másik suliba jár, de attól függetlenül tartjuk a kapcsolatot. Végre, mehetek haza.

•••

Mielőtt beléptem volna a házba vettem egy nagy levegőt. Apa már a konyhában ülve várt. 

-Apuuu! - nyomtam puszit arcára, majd letettem a táskámat.  

- Tudod Faith, most hívott Mr.Rush - erre nem igazán tudtam mit mondani. Láttam az elkeseredést a szemében. 

- Sajnálom, de tudod, hogy nem vagyok jó fizikából… és... - itt be is fejeztem,mert erre nincs magyarázat. 

- Holnap megkéred, hogy engedjen javítani.

- Rendben. Szeretlek - s ezzel felmentem a szobámba. Hallottam, ahogy apu utánam szólt:

- Én is - de már nem válaszoltam. Tudom, hogy Apának nagyon nehéz. Elvégre ő nevel engem és bátyámat, akivel elég sokat veszekszünk, de ennek ellenére szeretjük egymást. 

Anya még kiskoromban meghalt. Körülbelül három éves lehettem, amikor elment. Tisztán emlékszem Apa dühkitöréseire, alkohol problémáira, szenvedésere. Hála az égnek az az idő is elmúlt. 

Vészesen közeledett a hat óra, így elkezdtem készülődni Zack-el való találkozásomra. Elkészültem, majd lefutottam a földszintre a konyhában ülő apukámkoz. 

- Hova-hova? 

- Zack-el találkozom. Majd jövök. 

- Faith, várj!! 

- Igen?? - néztem rá sürgető tekintettel. 

- Te és Zack... - elhallgatott a zavartól. 

- Dehogyis! Ő csak egy barát. 

- Biztos? Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod? 

- Biztos!!! Igen-igen, tudom - ezzel el is rohantam. Amikor odaértem, ő már ott volt, pedig pontos voltam. Kék Superman-es pulcsi volt rajta és egy fekete farmer, ami szokásához híven lógott rajta. Mosolygott, amit viszonoztam, s megöleltem. Jó volt már a karjai közt lenni. Sosem tagadtam, hogy irtó helyes, de ő csak egy barát. Egyébként is idősebb nálam 3 évvel. Bementünk a közelben lévő Song Coffe-ba. Nagyon szép hely, a falak fehérek, néhol barna csíkkal. Üveg asztalok és székek vannak, a sarkokban pedig barna fotelek. Leültünk megszokott helyünkre. Épp hogy megszólaltam volna, jött Rosy felvenni rendelésünket. 

- Sziasztok. Mit kértek? 

- Faith? - szólt Zack kérdően.

Nagyrészt én rendelten előbb. 

- Kérek egy krémest, egy ishlert és egy citromos colát. Azt hiszem, ennyi. 

- Én egy melegszenyót és colá-t. Köszönjük.

- Rendben, mindjárt hozom - ezzel Rosy el is ment. 

- Nem gondolod, hogy ennyi édességtől el fogsz hízni? - mondta Zack gúnyos vigyorral.

- Nem. De te sem panaszkodhatsz - megcsipkedtem pocakját,amint egyébként nem sok csipkedni való volt a kockák miatt. Elfogyasztottuk rendelésünket, és közben sokat beszélgettünk. Észre sem vettem és már fél kilenc lett. Tudtam, apa nagyon le fog cseszni. Mindig elengedett, de cserébe időben otthon kellett lennem. Rohanni kezdtem, mire Zack megfogta a kezem és maga után húzott, hogy tud egy rövidebb utat. Seperc alatt a ház előtt teremtünk, megöleltem, nyomtam egy hatalmas puszit az arcára, majd berohantam. Nem kaptam ki, mert Apu nem volt otthon. Gondoltam, közbejött valami. Felmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem. 

Szól az ébresztő, ránézek az órára. Na ne már! Ilyen gyorsan? - befejeztem a magamban beszélést és elkezdtem a szekrényben kotorászni ruhát keresve. Végül voksom egy fekete csőnadrág, sötétkék kockás ing és a szintén sötétkék tornacipőm mellett tettem le. Ismét ránéztem az órára: 6:45!!!!???? Fel a deszkára és spuri, ha nem akarsz elkésni Faith - kiáltottam fel. Begurultam a suliba, majd végig a folyosókon a 17-es teremig. A tanárnő háttal állt, ami pont jól jött nekem. Beültem, kipakoltam. Neki mindez fel sem tűnt. 

Ma suli után George-dzsal mentem haza. Kicsit zizi, de attól függetlenül imádom a hülye fejét. Amikor hazaértünk, apa még a munkában volt. George-dzsal beszélgetni kezdtünk. Igazából nem tudom, hogy, de az én pasi ügyeimnél kötöttünk ki. 

-Na, tökfej, mondjad csak, ki az a fiú! – miközben beszélt, két barna szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól. 

- Milyen fiú? - próbáltam álcázni magam, de hiába. 

- Aha. Most megvagy. Elpirultál! 

- Dehogy is. 

- Szóval Zack az? Hmmm? Faith? 

- Talán igen, talán nem. Semmit közöd hozzá - felrohantam a szobámba. Zack és a bátyám nagyon jóban vannak. 

Kicsit félek, hogy G. mindent elmond Zack-nek. Csak reménykedni tudok, hogy nem. Arra gondoltam, felhívom, de mi van, ha épp elfoglalt? Én csak egy barát vagyok. Nem sokáig kellett ezen rágódnom, mert megcsörrent a telóm és ő volt az. Azt mondta, holnap elmehetnénk valahova, mivel úgy is szombat lesz. Beleegyeztem.

•••

Szombat reggel. Rá akartam magam venni egy szoknya felvételére, de nem jártam sikerrel. Maradtam a szokásosnál annyi különbséggel, hogy cicanadrágot vettem fel és egy Adidas Neo cipőt, felülre pedig egy toppot. Megfésülködtem, kilakkoztam a körmöm pirosra és elkezdtem keresgélni gumikarkötőim sokaságát. Lementem a nappaliba. Számítottam George és apu csipkelődéseire. 

-Nagyon csinos vagy, mint mindig, hercegnőm. 

- Hova-hova? Csak nem a sógornak csípted ki magad? 

- Mi van? Lemaradtam? 

- Nem, Apu, nem maradtál le semmiről. Zack-el összefutok. Ennyi. Na császtok, majd jövök. Ezzel próbáltam őket minél hamarabb lerázni. G. pedig ki nem hagyhatta volna az alkalmat. Csak egyszer legyen barátnője, megbánja! Odafelé bementem a pékségbe üdítőért, mert szomjas voltam és egyébként is korán volt még. A parkban leültem egy padra, ahonnan ráláttam az egész gyönyörű területre. Tele fákkal, csiripelő madarakkal. A fű szépen rendbe volt téve, tele virágokkal és sok-sok paddal, szaladgáló gyerekekkel, szerelmes párokkal. A közepét egy békás kút díszítette. Nézelődtem volna tovább, ha két kéz nem takarta volna el a szememet. Zack finom kezei voltak azok. Sötétkék farmer, feher póló és adidas cipő volt rajta. Haja felzselézve, fülében PlayBoy-os fülbevaló. Ahogy leült mellém, megcsapott az Axe Exclite-jének illata. Finom puszit lehelt arcom bal oldalára. Elmentünk pár nevezetes helyre. Nem mintha nem jártunk volna már ott 100-szor. Ezen kívül még moziba, plázaba, fagyizni és vidámparkba mentünk. A fagyim egy részét sikerült ráborítanom, de gyorsan lemostuk. A vidámparkban ugyanúgy elszórakoztunk, mint tíz évvel ez előtt. Végül a pláza mozijában néztük meg a Getaway című filmet. Nagyon jól szórakoztunk, ilyen már régen volt. Hazafelé a nagy csend közepette megszólalt. 

- Tudod, szerettem volna neked elmondani valamit. 

- Mire vártál eddig?! - néztem rá kérdően. 

- Tegnap találkoztam egy lánnyal. Sofia-nak hívják - azt hittem, ott helyben meghalok. Én valami másra számítottam. Elfordultam. Nem tudtam mást csinálni. Könnybe lábadtak szemeim. Egy lány. Sofia. Amitől féltem, bekövetkezett. Idősebb nálam. Biztos a lány is idősebb, szebb és érettebb, mint én. Hogy tehetik ezt velem? 

- Faith, mi a baj? Rosszat mondtam? - láttam rajta, hogy nem tudta, mi bajom van. 

- Szerinted? Tényleg ekkora bunkó vagy, hogy nem veszed észre? - úgy voltam vele, hogy semmit vagy mindent. 

- Mégis mit kéne észrevennem? 

- Azt, hogy szeretlek - elrohantam. Tudtam, hogy ezt nem kellett volna. Megbántam. Az emberek bámultak, miközben hazarohantam. Megértem őket, biztos nem egy szép látvány. Berontottam a házba és becsaptam az ajtót. Szemeimből még mindig könnyek folytak. Mivel a szobámba vezető út keresztül ment a nappalin, nem tudtam elkerülni a családommal való találkozást. Úgy döntöttem, elfordított fejjel, gyorsan átrohanok. Ezt tettem, de Apaék kiszúrták, hogy valami nincs rendben. Feljöttek, de elküldtem őket, így nem zaklattak tovább. Zack napokig hívogatott, de nem vettem fel neki a telefont. Egy értelmes szó sem jött volna ki a számon. Próbáltam elfelejteni a történteket legalább egy kis időre, de nem ment. Egyfolytában az a nap járt a fejemben, majd az, amikor Sofie-ról beszélt. Csengettek. Továbbra is a szobámban maradtam. A hangokból nem tudtam kivenni, ki van itt. Azt hittem, apu egyik munkatársa, vagy G haverja. Egy kis idő elteltével kopogtattak a szobám ajtaján. 

- Faith! Tudom, hogy bent vagy. Beszélnünk kell. Légy szíves, engedj be - Z édes hangján szólt hozzám. 

- Nem a-kar-lak lát-ni.Érted? 

- Addig úgysem megyek el! – tudtam, hogy tényleg nem fog elmenni, kitartó típus. Beengedtem, de hosszú percekig csak néztük egymást, majd véget vetettem ennek. Elfordultam és leültem ágyamra. 

- Miért nem mondtad előbb? 

- Mit mondtam volna? Jajj Zack, annyira szeretlek? Ezt sem kellett volna! Felesleges volt! 

- Miért? Honnan tudod, hogy én nem érzek semmit? 

- Mert talán érzel valamit irántam? 

- Nem… vagyis nem azt, amit te. 

- Na, látod? - vágtam szavába. 

- Nem azt érzem, amit te, mert én imádlak. Te pedig csak szeretsz. Szóval ki is érez többet? - nézett rám gúnyosan. 

- Olyan hülye vagy!! 

- Arra gondoltam, hölgyem, hogy eljönne-e velem vacsorázni. 

- Majd még átgondolom – néztem rá. – Persze, hogy el. 

Zack hazament. Megyek és elmesélek mindent Apunak és G-nek. Zack-el fogok randizni!Lehetne ettől szebb az élet?

Faith Shelley/18 éves/

Zack Horan /Jobb oldali/21 éves/

Gemma/18 éves/Jobb oldali/

George Shelley/Bátyus/21 éves/

Puszi: Mandy♪×××

Díj a drága Eliza-nak! ♥

Sex and Shame

Sok szeretett adom át ezt a díjat Eliza-nak!Imádom az írásait,komolyan fantasztikusak.A kedvenc blogjaim közé tartozik két blogja is,de most csak az egyiket díjazom.Érdekesen ír és szépen kifejt mindent.Ez nem  egy egyszerű fanfiction, hanem egy egyedi történet.Izgalmas és romantikus egyben.Egyszer szeretnék olyan jó író lenni mint ő.

Szabályok:

Nem lehet tovább küldeni.!
Tedd ki a blogodra!
Írj öt dolgot magadról!
Válaszolj a kérdésekre amiket feltettek neked.

Kérdéseim:

-Mióta foglalkozol blog írással?

-Miért kezdtél el blogot írni?

-Mi inspirált e történet megírására?

-Hasonlít rád valamelyik szereplő? Ha igen miben?

-Kedvenc blogjaid?

Sok szeretettel Mandy♪×××

Díj a csodás Bo-nak! ♥

Beneath You're Beautiful

Szeretném ezt a díjat átadni Bo-nak.Csodálatosan ír,imádom a történeteit.Izgalmasak,érdekesek,romantikusak és viccesek egyben.Mindig izgatottan várom és olvasom  sztorijait.Ezen területen ő az egyik példaképem.Mindenkinek csak ajánlani tudom,aki mégsem olvasná el , nem tudja miről maradt le.Másrészt pedig szeretném megköszönni a sok-sok segítséget.

Szabályok:

-Nem lehet tovább küldeni!

-Tedd ki a blogodra!Ha ez kész....

-Írj öt dolgot magadról! Ha ez is kész.

-Válaszolj a kérdésekre, amit feltettek neked.

Kérdéseim:

-Melyik a 3 kedvenc blogod? 

-Mit szeretsz bennük?

-Mit jelent számodra a blogod?

-Mire vagy a legbüszkébb?

-Mi volt eddig a legkínosabb dolog ami veled történt?

Sok szeretettel Mandy♪×××

On a wild night.

Sziasztok! Jöttem az új résszel.Ez nem az amit még be kellene fejeznem ,hanem írtam egy újat és azt csak majd később teszem ki.Ez kicsit, vagyis mit beszélek? Nagyon eltér az eddigiektől.Remélem tetszeni fog.
Megkaptam az első kritikámat.Fel lesz tüntetve a Kritikák fülben,ami még jelenleg nincs kész.
Pár nap múlva jelentkezem.!Jó olvasást!
 By:Mandy♪×××

*Bocsánat a trágár kifejezésekért.Ez az első történetem amiben előfordul,de nem fogtok vele gyakran találkozni,mert rontja a blogot.!*
Csá mindenki.Jaymi Hensley a nevem.Cigizek és néha piálok.Van egy gyönyörű barátnőm ,akit
nagyon imádok.Őt Perrie-nek hívják.Nem vagyok rossz fiú csak pár lógásom van a suliból,de a
hülye haverjaim mindig belevisznek a sok hülyeségbe.Múlt pénteken a sitten éjszakáztunk
amiért graffitiztünk egy vonatra.Nem tudom mit voltak annyira oda a zsaruk.Semmi csúnyát
nem írtunk rá.Most gyorsan elmegyek zuhanyozni aztán,jön egy újabb vad party. Zuhanyzás
közepén tartottam amikor megcsörrent a telefonom.
-Faszom ki van,eddig nem csörgött.Pont mikor csurom víz vagyok.-gondoltam kilépve a zuhanyzóból.
Ránézek a kijelzőre. Perrie képét láttam s egyből elmosolyodtam.
-Szia baby.!
-Édes.Szeretlek.
-Én is cicám.Ma este Ty-nál buli!!
-Nem felejtettem el.Nyolckor a Garden Shop előtt?
-Jól van.Na csá.
-Szia.
Visszamentem a zuhanyzóba.Lezuhanyoztam,majd mivel már 8 fele járt elindultam.
Messziről kiszúrtam Perrie-t.Egy rózsaszín passzos trikó és egy fekete mini volt rajta,tűsarkúval.
-Ó,nagyon sexy vagy.-nyomtam ajkaira egy forró csókot.
-Indulhatunk?!
-Persze.-ezzel elindultunk Ty házibulijába.Épp hogy beléptünk a srácok máris piát nyomtak a kezünkbe.
Az órák elteltével az elfogyasztott ital száma is nőtt. Perrie csak üdítőt  ivott,amíg én mindent ami
kezem közé került.
-Jay haver,arra gondoltam szerezhetnénk egy kis lovét.-Ed.
-Mire gondolsz?
-Itt van a sarkon Don Roberto étterme.Bemegyünk pár játékpisztollyal,maszkban és elhozzuk a pénzt.
-Nem tudom.Biztos nem lesz baj?
-De hogy lesz.-Jake.
-Na mi van Hensley betojtál??-Wilmer.
-Gyerünk! Hozzátok a cuccokat.
-Jaymie!Ne csináld ezt kérlek.Tényleg sittre akarsz kerülni?-miközben ezt mondta ,láttam a csalódottságot
a szemében,de már nem érdekelt.Elkapott a hév.
-Nem lesz baj.Nyugi!Imádlak.
Ezzel elindultunk a kajálda felé.Pár méterrel előtte ,felvettük a maszkot.Elővettük a játékpisztolyokat.
3,2,1!-berontottunk.
-Mindenki a földre!-Ty.
-MOST!!!-Wilmer.
-Le a földre és pofa be!!!Nem értitek!Le vagy lövök.-Ty.
-Ide a pénzt MINDENKI!! A kasszából is vagy lövök.!-Ed.
-Azonnal,adom már.....-mondtam Don Roberto reszkető hangon.
Kicsit lelkiismeret furdalásom volt.Hogy süllyedhettünk ide?Nem sokáig méláztam ezen.Az alkohol késztetett
társaim követésére.Megtettem.Pénzt vettem el ártatlan emberektől.Félnek tőlem..Bűnözővé váltam.
Egy táskába gyömöszöltük a pénzt,majd sziréna hangjára lettünk figyelmesek.
-A kurva életbe,itt vannak a zsaruk.-Ty.
-Hol tudunk kijutni? Azt kérdeztem hol tudunk kijutni???-Wilmer.
-Oldalt van egy kijárat,ami hátra vezet.-Don Roberto.
Egyből futottunk az oldalt lévő ajtóhoz.Kiértünk.Beugrottunk a kocsiba és azonnal elhajtottunk.Nagy levegőt vettem.
Vissza mentünk Ty házához és folytattuk a bulizást.
-Jaymi...jól vagy?-ölelt át szorosan az én édes barátnőm.
-Igen cicám.Mondtam ,hogy nem lesz gond!
- Ugye többet nem csinálsz ilyet?
-Nem!Megígérem!
Perrie kiment a mosdóba,majd mire visszajött nem éppen jó látvány fogadta.Jade rám vetette magát és fiúból vagyok mit mondtam volna?!
-Mit képzelsz magadról,te büdös ribanc?-hajánál fogva rángatta ki Jade-t a kertbe.
-Azért Jaymie-t sem zavarta a dolog.-vigyorgott Jade.
-Na takarodjál innen amíg szépen mondom.És ajánlom ,hogy ne menj Jay közelébe.
Odasiettem hozzá,de e pillanatban fel tudott volna robbanni a dühtől.
-Most mit tudtam volna csinálni? Ott álltam és lesmárolt.Hirtelen történt.
-Jajj a kis ártatlan bárány.
-Tudod,hogy nagyon szeretlek,te kis bogyó.-öleltem át hátulról.
-Én is szeretlek.
                                                        •••

Másnap reggelimet faltam a kanapén és tévét néztem." Jó reggelt mindenkinek! Friss hírekkel jelentkezik Brown Sheeran. Tegnap Los Angeles-ben kirabolták a  Don Roberto falatozót este 11 óra felé.A rendőrség nyomozást indít ismeretlen tettesek ennel.Az elkövetők 18-21 évesek lehettek.Aki látott valamit kérjük hívja a rendőrséget.Amennyiben olyan információt szolgáltat ami segít tettesek megkerítésében az illető jutalékot kap."
-Atya jó ég!Mi lesz ha megtudják ,hogy mi voltunk??-motyogtam magamban.
A motyogásban csörgő telefonom zavart meg.
-Szia.
-Láttad a híreket?Jaymie?Annyira szeretlek,nem akarom hogy börtönbe kerülj.!!-mondta Perrie aggódó hangon.
-Jó,nem fogok.Ezzel kinyomtam a telefont.Szüleim éppen ekkor érkeztek haza nyaralásukból.Meséltek,képeket mutogattak és megkaptam az ajándékomat.Egy elég márkás fülest és egy pólót,mivel tudták,hogy imádom a különleges
cuccokat.Miután kibeszéltünk mindent elmentünk egy étterembe ,mert nem nagyon volt otthon  főtt kaja.Lehetett volna,de nem vettem rá magam a főzésre.
A kajálás után kiugrottam a foci pályára és eltöltöttem ott jó pár órát.Imádok focizni.Amikor pályán vagyok észre sem veszem az idő múlását.
Beléptem a házba ,hangokat hallottam.Anya és Apa beszélget valakivel?!!De kivel??
Bementem a szobába és két rendőr látványa fogadott.Azt hittem ott helyben megáll a szívem.
-Jó napot.!Te vagy Jaymie Hensley?
-Igen?!!-köpni ,nyelni nem tudtam.
-Van egy ajánlatunk!Mivel te még nem vagy büntetett elő élető.Tudjuk,hogy ott voltál a szombat esti rablásnál.Ha elmondasz mindent részletről részletre ,nem kapsz semmi büntetést. Megegyeztünk?-szólt a rendőr elégé mogorván.
-Jaymie,kisfiam,mondj el szépen mindent az uraknak.Nem lesz semmi baj.-mondta Anyu.
-Jól van.Elmentem bulizni a barátnőmmel egy haverhoz.Ittunk.Ty kitalálta ,hogy raboljuk ki a kajáldát.A többiek is benne voltak és nyaggattak ,hogy gyáva vagyok.Be akartam bizonyítani ,hogy nem így elmentünk és kiraboltuk.
-Rendben.Szerdán bejössz a kapitányságra a szüleiddel és elrendezzük a dolgokat.Viszlát.
Nagyon féltem.De nem lett semmi baj.Úgy határoztam többet nem csinálok ilyet.Épp elég volt ez.Na meg nem szeretném elveszíteni Perrie-t.Erről jut eszembe.Áthívom!
-Szia.
-Minden rendben?
-Igen, a szüleimmel elrendeztük a dolgokat.És a tanulság is megvolt.
-Ennek örülök.Miért hívtál?
-Arra gondoltam esetleg átjöhetnél és megnézhetnénk a Diktátort!
-Oké.1 óra múlva ott vagyok.
-Szia.
Megúsztam!Már alig várom ,hogy Perrie-vel kéz a kézben filmezzünk.

Jaymie Hensley

Perrie Edwards

I'm sorry!:):(

Sziasztok!

Sajnálattal közlöm ,hogy valószínűleg késni fogok
az új sztori-val.Már majdnem kész volt,hétvégén
 szerettem volna közzé tenni.De sajnos az a helyzet,
hogy az eszköz
 amin rajta volt
 tönkre ment.
 Így az
 egészet előröl
 kell írnom.
  Mivel a
 fejemben már
megvan nagyjából, nem igényel annyira sok időt,
de azért jobb lett volna még a hétvégén kirakni.
Megpróbálok sietni és tényleg nagyon sajnálom.

By:Mandy♪ ×××

First big love...

Heeey everyone!! 

Hoztam új sztori-t!Szokásomhoz híven ez most egy vidám love sztori.Bocsi a sokkésés miatt ,de nem nagyon volt ihletem és kedvem az íráshoz.Mostanság elégéjó a kedvem ,így van ihletem is.Főleg az ilyen vidám történetekhez.Jó olvasást! :)

Pár hete történt ,hogy találkoztam vele.Éppen esteledett amikor elmentünk  egy Rose nevű vendéglőbe.Először lementünk,majd kiültünk az udvarra.Míg a többiek társalogtak én őt néztem ,ő pedig engem.Éppen egy üveg sört kortyolgatott.Világos színű trikó és egy kockás szintén világos színű,kicsivel térd alá érő nadrág volt rajta.Mivel trikó volt rajta karjait semmi sem fedte,így jól látszott karizma.Haja barna,két oldalt kicsire nyírt,szemei gyönyörű zöldek voltak.Beszédéből az volt hallható ,hogy flegma s talán egy kicsit beképzelt,de ez engem egyáltalán nem zavart.Nagyon elvarázsolt.Kinézetéből gondoltam idősebb nálam 2-3 évvel,de végülis ez nem olyan sok.Gyorsan elszaladt 30 perc, de ez általában mindig így van ,ha jól érezzük magunkat.Hazamentek.Nem sokkal később mi is hazajöttünk.Bebújtam az ágyba,de nem tudtam aludni,mert egyfolytában csak ő járt a fejemben és 
egy rakat kérdés.Vajon hogy hívják?Hány éves?Hol lakik?Van barátnője?Másnap elmeséltem mindezt Zelmá-nak,akivel mindig osztoztam bánatomban,örömömben.Azóta sem bírtam kiverni a fejemből.
Biztos hülyének nézett aki látott,mert egyfolytában vigyorogtam.Zelma mindig egy lépessel előttem járt,mert mire megkerestem volna,a közösségi portálon,ő már be is linkelte.
-Ő az? -megnyitottam a linket,majd egyből a képre néztem és elmosolyodtam.Jaymi Delbert.
-Igen ő az,szerinted helyes?.-mosolyodtam el még jobban.
-Aha,elmegy.De nekem ott van Donald és számomra ő a leghelyesebb.
-Tudom .De a haja,a szemei,az orra,a szája,a mosolya,a keze,egyszerűen ő maga,annyira tökéletes.
-Jajj Nina,te szerelmes vagy .-írta Zelma, már annyira ismertem,hogy tudtam milyen fejet vágott amikor ezt  írta.
-Nem tudom.Viszont lassan megyek.Szia Jó éjt.-ezzel elköszöntem .
Próbáltam aludni,de nem nagyon sikerül.Nem bírtam kiüríteni a gondolataimat.Nagy sokára azonban,de elaludtam.Másnap ugyan ez volt.Rá gondoltam.Elképzeltem milyen lenne vele.Ez a gondolat nagyon boldoggá tett,ám néha elbizonytalanodtam olyankor a hangulatom is kiegyenlítődött a nullával.Sok érzelem kavarodott bennem.Ez nem volt feltétlenül jó,mert nagyon gyorsan változott a kedvem.
Pár nap múlva ,délután nagy unalmamban egyszer csak megcsörrent a telefonom.
Na ,ki lehet az?-Nyúltam oda szenvedéssel.Ránéztem a kijelzőre.Hát ki más lett volna mint az én zakkant barátnőm?felvettem.
-Mondjad,Zelma!és vedd gyorsra mert nincs csacsogós kedvem
-Jól van na! Olyan ünneprontó vagy.
-Kinyögöd végre valahára?!!
-Igen.Szóval van egy meglepetésem.Szombaton a Red Street-en,pontban 18:30-kor.
-Miii?Mégis minek?
-Ja és ne késs.Szia.-tette le Zelma  telefont.
Mindig is utáltam amikor ezt csinált.Neeeem,nem magyarázza el,leteszi.Nem is ő lenne.
Ezzel ki háborogtam magam és elmentem aludni.
Másnap már  nagyon kíváncsi voltam mit akar Zel,de hiába hívtam nem vette fel.Valahogy van egy olyan érzésem hogy direkt.Egész nap pizsamában voltam és nem állt szándékomban átöltözni.Azon gondolkoztam mit vegyek fel holnap,a Zelmá-val való találkozáshoz.úgy döntöttem a neon sárga kis gatyómat veszem fel,egy fehér, rózsaszín  "Don't follow me, I am totally lost too!' feliratos trikót,amihez a krémszínű topánkámat veszem fel.Hajam kiengedve lesz,oldalra fésülve,szemem szolidan ki lesz húzva.Amint ezt elhatározta  lefeküdtem aludni.
Reggel elkészülődtem,a tegnapi elhatározás szerint.Negyed hat fele elindultam ,hogy el ne késsek,de mire odaértem  Zelma már ott volt.
-Szia.-ölelt meg,s nyomott egy puszit arcomra.
-Szia.Na ,akkor most már elmagyarázod?
-Hát..moziba megyünk.-vigyorodott el huncutul.
-Mi?Mégis minek?Mit nézünk meg?Ezt miért nem tudtad eddig mondani?-háborogtam  szokásomhoz híven.
-Ez nem egy egyszerű mozi lesz.
-?????-néztem rá kérdően.
-Tudod,ma Jaymi-vel fogunk moziba menni.
-Miiiiiicsoda?Mégis hogyan?Úristen,hogy nézek ki!!???
-Csodásan nézel ki.És egyébként én beszéltem meg vele.
-Ez komoly?Wowww ,el sem hiszem.Nagyon köszönöm.
-Nincs mit,de induljunk is,el ne késsünk.
-Okéé.-s ezzel elindultunk a moziba.
Amikor közeledtünk ,ő már ott volt egy barátjával.Annyira helyes volt,azt hittem ott helyben elolvadok.
Ahogy közeledtünk,egyre jobban görcsölt a gyomrom.Majdnem elájultam.
-Hali.-köszönt lazán.
-Sz-szia.-nyögtem ki elégé zavarosan.Mosolygott,majd bementünk filmet választani.
Végül  egy horror film mellett döntöttünk.Úgy ültünk sorban hogy,Josh(Jaymi haverja),Zelma,Én,Jaymi.
Film közbe néha beszélgettünk.Amikor véget ért a film haza kísértük Zel-t majd ,Jaymi és Jos engem.Végig fogta a kezem.Annyira jó volt.
A kapuban megálltunk még kicsit beszélgetni,addig a haverja a telefonját nyomkodta.Tudom milyen érzés amikor
az ember felesleges harmadik...hát igen,ez egy kínos pillanat.
Szóval beszélgettünk,majd megölelt,s lehelt számra egy apró puszit,amitől a szívem még jobban dobogott.Nem mintha 
eddig majd ki nem ugrott volna a helyéről.Bementem,ledőltem az ágyamra és végig gondoltam az egész estét.
Álmomban nem mertem volna gondolni,hogy valaha is lehet köztünk valami.De ,ha meg sem próbálod,végkép semmi esélyed.
Úgy  hogy mindenki azt ajánlom,hogy ne féljen  megtenni az első lépést.

/A TÖRTÉNETNEK NINCS IGAZSÁG ALAPJA.HA VAN IGAZSÁG ALAPJA AZT ÁLTALÁBAN FEL SZOKTAM
TÜNTETNI AZ ALJÁN/

By: Mandy ♪ ×××

Sziasztok! :))
Hát itt is lenne az új sztori.Nem olyan mint az eddig megszokottak,de nem lehet mindig love sztori és nem lehet mindig Happy End.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasás. ×××Mandy♪

Egyszer egy rettenetes napon történt, hogy a 6 éves Emily-t elvitték a szülei orvoshoz egy kisebb rosszullét következtében.
A szülei nagyon aggódtak ,de kiderült hogy a rosszullétet egy kis nátha okozta.Azonban a vizsgálatok során az orvosok rájöttek,
hogy Emily rákos.Amikor a szülei megtudták összetörtek.Az apja Adam próbált erős maradni ,de nem igazán ment neki.Anyja,Denise
szörnyű zokogásba kezdett s közben ezt mormolta:
-Miért?Én nem akarom elveszíteni!Miért?
-Nem fogjuk elveszíteni.Minden rendben lesz.-mondta az apa remegő hangon.
Majd jött az orvos,Dr. Jones ,s elmondta a szülőknek hogy még egyáltalán nem biztos hogy elfogják veszíteni lányukat.Mielőtt
bárki is vélekezne vizsgálatokat kell végezni.Ezzel el is ment.
Egyszerre csak egy szőke kislány édes hangjára lettek figyelmesek a szülők,mely így szólt:
-Anya,miért sírsz? Mi a baj?-Denise nem tudta mit mondjon és egyébként sem tudott volna megszólalni a könnyektől.
Így helyette Adam(Emily apukája) válaszolt:
-Nincsen semmi baj,csak a Mami nagyon szeret téged.
Emily kicsit furcsán nézett, nem nagyon értette a történteket ,majd villantott egy gyors mosolyt s így szólt :
-Megyünk már?-erre Denise bólintott és hazamentek.
Másnap reggel a szülők a konyhában tanakodtak és arra a határozásra jutottak ,hogy akármi is lesz ,akármennyi ideje is van lányuknak
hátra,szeretni fogják a végsőkig.Igazából nagyon kevés valószínűsége volt annak hogy a daganat jó indulatú mivel a családban a nagymama
rákban halt meg.

* egy héttel később*

A szülők már izgatottan várják az eredményeket,reménykedve abban hogy jó híreket kapnak.Az Apa elment dolgozni az Anya pedig elvitte Emily-t óvodába.
Este telefonáltak a kórházból , hogy megjöttek az eredmények.Másnap reggel az volt az első dolguk  hogy bementek a kórházba a leletekért.
Már nagyon izgatottan várták az orvos érkezését és amikor az orvos megérkezett egyből felugrottak.
Kérem üljenek le! Az eredmények megérkeztek és sajnálattal közlöm a daganat rossz indulatú.-mondta Dr.Jones.Denise zokogásba kezdett.
Pár perc elteltével Adam így szólt kicsit rekedtes hangon:
-M..m..me.. mennyi ideje van hátra?
-Fél év,talán egy.
Egy perc sem telt el..Denise zokogott és magát hibáztatta a történtekért.Ekkor már Ad sem bírta tovább,de erőt vett magán és hazavitte Denise-t és
Emily-t.Ettől a naptól fogva a család élete színtelen lett.Semmi színes,vidám dolog nem történt.A szülők mindig rosszkedvűek voltak,egyre többet veszekedtek.
Teltek-múltak a napok és észre sem vették hogy már elszaladt 2 hónap.

* két hónappal később*

Denise éppen a barátnőjét várja egy teázós délutánra.Egyszer csengetnek,megérkezett a várt barátnő ,Nicole.Leülnek a kanapéra.Denise mesélni kezd.
-Tudod....-ezzel be is fejezte mondani valóját mert Nicole beleszólt.
-Nem, nem tudom.Össze kellene szedned magadat.És Adam-nek is.Már két hónapot elvesztegettetek.Az utolsó időkben inkább Emily-vel  kellene foglalkoznotok.
Boldoggá kéne tennetek,minden szabadidőt együtt kellene töltenetek.
E szavak hallatán Denise elgondolkodott és rájött hogy Nicole-nak teljesen igaza van.Amint Ad hazaért a munkából   megbeszélték a dolgokat.Ekkor
már későre járt így elmentek aludni.

*4 hónappal később*

Eltelt ez a négy hónap is.Ezzel majd nem lejárt Emily orvosok által jósolt ideje.E négy hónap alatt nagyon sok helyen jártak.Voltak Londonban,Párizsban,Emily találkozhatott
 Selena Gomez-zel és Demi Lovato-val is.Érhető hogy ennek nagyon örült hisz minden gyerek álma -hogy találkozzon Disney kedvencével.

Ezen a szép napra azt tervezték ,hogy elmennek Disneyland-be,de Emily meghalt.Reggel amikor a szülők bementek a szobájába már nem ébredt fel.Kihívták az orvost,s bebizonyosodott  a szülők rémálma.
Tudták ,hogy elfog jönni ez a nap,de nem gondolták hogy ilyen hamar.Nem gondolták ,hogy megfog történni.Igazából fel sem fogták.De ,most rájöttek hogy megtörtént,a lányuk elment.A kicsi Emily-jük
már nincs többé.Denise minden reggel bement Emily szobájába,hogy megnézze nem-e csak álmodta.Bement hogy felkeltse,hogy reggelit vigyen neki.Minden reggel elment a boltba hogy hozzon friss
 kakaós csigát,pudingot,az ő édes kicsi lányának,de mikor hazament nem volt ott.Ezzel a szörnyű ténnyel kellett együtt élnie:Emily nincs többé.Ad nem ment be dolgozni,ki vett pár hét szabadságot,hogy itthon tudjon maradni Denise-vel.
Egyszer csengettek.Az orvos volt az,Ad nyitott ajtót.Amikor meglátta az Dr.-t meglepődött,majd behívta.
Leültek a kanapára,majd Denise így szólt: -Kér kávét?Dr.Jones bólintott majd Denise hozta a kávét.
-Miben segíthetünk?-szólt Ad.
-Nem is tudom hogy kezdjem.Szóval van egy kislány,egy beteg kislány.Ugyan azzal a betegséggel küzd ,mint amivel Emily küzdött,de ő még megmenthető.Új tüdőre lenne szüksége,egy donorra.Emily,tüdeje
teljesen egészséges.Megtudnánk menteni ezt a kislányt,ha bele egyeznének.-a szülők egymás néztek majd bólintottak.
-Ha ezzel megtudjuk menteni egy kislány életét természetesen igen.Legalább neki legyen boldog élete.
-Elhiszem hogy ez most nehéz.És nagyon köszönöm a szülők nevében is.-ezzel az orvos el is ment.

Emily meghalt,de boldogan halt meg.E közben egy másik kislány álma teljesült.Életben maradhat.Találtak neki donort.Donort,ami csak nagyon kevés új szervre váró embernek adatik meg.
Történetek ezzel a rövid idézettel zárom:-"Ha az emberek tudnák, mi a halál, nem félnének tőle.!


Mandy ♪