Pár hónapja elköltöztem a szüleimtől hogy valóra váltsam az álmomat.Nagyon hiányoznak ,de tudom hogy büszkék rám.New York-ba költözésem előtt Los Angeles-ben éltem.
Van egy hatalmas álmom még pedig az hogy legyen egy saját Árvaházam.Szeretem a gyerekeket és tudok is velük bánni.A másik nagy kérdés ami eszetekbe
juthatott hogy miért nem alapítok Los Angeles-ban árvaházat.?? Hát azért nem mert, itt vannak olyan ismerőseim akik tudnak segíteni ebben.
Már lassan 1 hónapja itt élek úgy hogy van házam és beilleszkedtem,most viszont keresnem kell egy épületet a közelben ,ahol meg alapíthatom Árvaház.
Bementem egy irodába ahol pont olyan házakkal foglalkoznak amilyen nekem kellene....
-Jó napot!
-Jó napot!Tudunk valamiben segíteni esetleg?*nézett rám mosolyogva egy középkorú hölgy*
-Igen.. Egy házat szeretnék venni.
-Akkor jó helyen jársz.És milyen házra gondoltál?Milyen célra kellene?
-Hát...Árvaházat szeretnék nyitni szóval valami olyat,amiben sok gyerek elfér....
-Azt hiszem pont van egy ilyen házunk.Még ma meg is nézheted ha szeretnéd.
-Nagyon szépen köszönöm.*ezzel el is jöttem*
Másnap megnéztem a házat és nagyon meg tetszett , megvettem.Egy kicsit fel kell újítani,de egyébként egy gyönyörű ház és boldog vagyok hogy végre hozzákezdhetek
az álmom megvalósításához.Szóltam a munkásoknak,festőnek,villany szerelőnek.Este felhívtam a szüleimet hogy minden rendben van,és azt hiszem sikerülni fog.
Két héttel később már minden készen áll a nyitáshoz.Most már egy feladatom van vagy is kettő.Egyik,gyerekeket kell szereznem az árvaházba és fel kell vennem valakit
hogy segítsen mert egyedül nem menne.A másik pedig hogy keresnem kell egy szakácsot.
Csütörtök reggel be mentem aláírni pár papírt és amikor jöttem kifelé egy 20-21 éves srác nekem jött...a papírokat elejtettem.
-Jaj.
-Bocsáss meg... télleg nem direkt volt,el voltam bambulva.*mondta csodálkozó hangon..majd segített összeszedni a szétszóródott papírokat*
-Nem baj... mit nézel ennyire?
-Ja,bocsi...Hogy hívnak?
-Miara.Téged?
-George.Szép neved van.Te vagy az a lány aki Árvaházat fog nyitni?
-Igen.*mosolyodtam el*
-Ha bármiben segíthetek szólj,szívesen segítek.Este nem vacsoráznál velem?
-Öm..mit is mondjak, lehet róla szó.!!De most mennem kell.Szia.
-Rendben,szia.
Ezzel el is jöttem mert még volt egy pár elintézetlen dolgom,de nagyon boldog voltam hogy valakit megismertem.George egy 180 cm magas,barna hajú,barna szemű srác volt.
Már majdnem este volt,és közeledett a vacsora ideje ,nagyon izgatott lettem.Felkaptam az egyik legszebb ruhámat egy magas sarkú cipővel,mikor egyszer csak kopogtatnak.
*Vettem egy mély levegőt majd kinyitottam az ajtót,és az ajtó előtt George állt.
-Szia.Mehetünk?
-Hát ,persze!-ezzel el is mentünk vacsorázni.
Nem jöttem egy hamar haza,mert nagyon jól elvoltunk és még sétáltunk is egyet.Megtudtam róla hogy nagyon szereti a gyerekeket,hogy kedves..és még sok más jó dolgot.
Hazakísért de mielőtt bementem volna meg kérdezte hogy láthatnánk-e egymást újra,én természetesen igent mondtam.George nagyon édes fiú.
Egy-két nap múlva már voltak gyerekek az árvaházban,és sikerült még valakit találnom aki segített.Összesen ekkor még 10 gyermek volt de egy hét múlva már
20-an voltak.Mivel voltak segítőim,volt egy kis szabad időm... ezért újra találkoztam George-val.Nagyon tetszett nekem és én is neki,megint hazakísért.És mikor az
ajtóban voltunk megfogta a kezemet,és megcsókolt.*nagyon zavarba jöttem,mert nagyon jól esett*
Másnap felhívtam a szüleimet hogy beindult az Árvaház,és hogy rám talált a szerelem is.Örültek neki hogy boldog vagyok és azt mondták pár hét múlva meglátogatnak.
A szüleim eljöttek,George szeret és az Árvaház működik tele s tele kis cuki gyerekekkel.Kell ennél több?Nekem nem,valóra vált az álmom s boldog vagyok.Azt ajánlom ha
van egy álmod küzdj érte és ne add fel egyből,mert ha valamit nagyon akarsz és teszel érte sikerülni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése